Idézetek a fájdalomról
Szemétdomb, szemétdomb, a hervadó virág hirdeti, hogy véget ér a rothadó világ.
- Azt mondják, az az igazán erős ember, aki tud sírni. Miután kisírja magát az ember, történjék bármi, utána sokkal jobban tudunk hozzáállni a problémákhoz. - Igaz. De ugyanakkor az, hogy tudsz sírni, mikor sírnod kell, azt is mutatja, mennyire erős vagy.
A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük - ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk.
Akkor légy boldogtalan - ha téged ez tesz boldoggá!
Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni!
A szó csak szó; és hogy gyógyítanád az összetört szívet a fülön át?
Nem csupán a földön, hanem az időben is vannak sivatagok.
Kifényesítheted cipőd, viselhetsz öltönyt, Fésülheted a hajad, és lehetsz nagyon csinos, Elrejtheted arcod egy mosoly mögött. Csak egy dolgot nem titkolhatsz el: Azt, amikor belül összeroppansz.
Hogyan érezhetnék valamit, amikor nem tudom, hogy hogyan kell érezni? Hogyan lehetnének érzéseim, amikor minden érzésemet visszautasították?
A fájdalom senkit nem kímél. (...) Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.
Bár a testét elviszik, és elégetik, lelke mindörökké itt marad ajtótól ajtóig bolyongva. Hiába jönnek új lakók, és töltik meg a szobákat vitával, és ezerszer, milliószor átéli azt a pillanatot.
Mint lámpa, ha lecsavarom, Ne élj, mikor nem akarom; Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan Börtönt ne lásd; És én majd elvégzem magamban, Hogy zsarnokságom megbocsásd.
Mert semmit sem ér neked az élet, ha másképp álmodtad, és másképp élted.
Az embernek szembe kell néznie a szenvedés problémájával. A keleti ember úgy próbál megszabadulni a szenvedéstől, hogy nem vesz tudomást róla. A nyugati ember drogokkal próbálja megszüntetni a szenvedést. Pedig a szenvedést leküzdeni kell, és csak azáltal lehet leküzdeni, hogy elviseljük.
Fáj néha minden, fáj néha az egész életem, fáj, hogy az élet véges, Fáj, hogy sosem, sosem végtelen.
Facebook
Pinterest