Idézetek a fájdalomról
Valami megszűnt bennem, elpusztult rég, arcomon nem láthatod, de belül üvöltenék.
Vagy én vonzódtam a sötéthez, vagy pedig az hozzám - nem tudom.
A mérgelődés legyen olyan, mint a vihar, ne pedig, mint a tartós eső: tisztítsa meg a levegőt, és ne tegye tönkre a vetést.
Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek.
Tudod, nekem nem az fáj, hogy megint itt hagytál, mert ha belehalok, akkor is továbblépek, de látlak meghalni minden nap, minden percben, és nem hagyod, hogy segítsek.
Hívtál, vártál, Széllel szemben állva, megváltásra várva Sírtál, vártál, S én könnyedet letörlöm a romok közt a földön!
Ájultan és káprázón néztelek, Arany, valóság, kóborlás, itthon S láttam mindent, Mitől borongtam s bolondultam titkon.
Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg, Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes, Adj kínt nekem, a megéhezettnek: Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.
Bevégzett csókkal lennénk szívesen Megbékült holtak, De kell az a csók, de hí az a tűz S mondjuk szomorún: Holnap. Majd holnap.
A gyűlölet gyűlölete az egyetlen gyűlölet, amely az ellentétét, a szeretetet szülheti meg.
Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat.
Mélyen bennem hangok szólnak álmok nélkül nincsen holnap félelemből miért maradjak már?
A depresszió egy tégla a fejeden, ami nyom lefelé, és a gondolataidat apró ólomrögökké zsugorítja.
Várj, a kezed ne húzd el! Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz! Ha sírsz, a szemed ne takard el! Miért titkolnánk, Hogy egy kicsit nehéz?
A szenvedés, mint Eckhart mester mondja, a leggyorsabb paripa, amely a tökéletesség felé visz benneteket. A nagyobb tudatosság üdve elégtételt adó válasz a szenvedésre, amely különben értelmetlen s ezért elviselhetetlen lenne. A jó szándékú isteni akarat kinyilatkoztatása nem szüntetheti meg ugyan az emberben a tökéletlen teremtés miatti szenvedést, de csillapíthatja és értelemmel töltheti meg.