Idézetek az érzelmekről
A boldogtalanoknak létezik egy eldorádója, ahol boldogok, mert boldogtalanok lehetnek?
Nálam már máskor is megtörtént, hogy idegességemet nevetéssel oldottam fel. Tulajdonképpen sírni szerettem volna, de nem jöttek könnyeim, hát akaratom ellenére nevettem.
Ember és állat oly egy az érzésben!
Sokáig feküdtünk egymás karjában. Néha elgondolkodom, nem ez volt-e a legboldogabb pillanatunk. Most először bíztunk egymásra többet egy simogatásnál.
Kétségbeesés és igazság közeli rokonok - a kétségbeesett vallomás rendszerint hiteles, s ahogy nem adatik meg, hogy halálos ágyán meggyónjon, éppúgy a kétségbeesés képessége sem jut mindenkinek osztályrészül.
- Miért jöttél vissza? (...) - Talán hiányoztál. - El kellett rohannod ahhoz, hogy erre rájöjj? - Reméltem, hogy a dolgok megváltoznak, ha elmegyek. - Semmi sem változott. Mit keresel itt? - Jobban szeretem, ha itt hiányzol nekem, mint másutt.
Az egyének véges lények, ezért egyesülésük nem tarthat örökké, és pontosan ezt a fájdalmat érezzük, minden házasságban, minden szerelemben: a fájdalmat, amelyet az okoz, hogy nem egyesülhetünk örökre az adott személlyel. Egy percre eggyé válhatunk vele, de aztán újra visszazuhanunk eredeti, magányos állapotunkba, és szakadék támad közöttünk.
- Gyűlölni jobban tudok, mint szeretni. (...) - A gyűlölet nem tart sokáig. A szeretet igen. - Ez igaz? - Én ebben hiszek.
Egy érzés már nem ugyanaz, ha másodszor éljük át.
Igazság szerint nem vagyunk mi úgy külön, ahogyan azt hétköznapi, józan eszünkkel tapasztaljuk. Százezer láthatatlan idegszállal, egymásba keveredő energiával, érzéssel, gondolattal vagyunk összekötözve, s amit másokban előidéztünk, az valójában sohasem távozik tőlünk. Bennünk marad, és úgy sajog a mélyben, mintha a mi testünk, a mi lelkünk sebe volna.
Két könnycsepp különös eleganciával kergetőzött az állgödröcskékben: falra akasztott vértként csillogtak; s valóban, Milly fegyverzetéhez tartoztak.
Valami sértőt szerettem volna mondani. Megfogalmazatlanul az a felismerés motoszkált bennem, hogy mi értelme van hát az őszinteségnek? Ha nincs megbocsátás, ha nincs megértés; akkor csak hazugság és képmutatás van.
Gyűlölni tudtam volna, ha nem szeret.
Amit az eszünkkel tudunk, nem segít, amikor a szívünkkel érzünk valamit.
Az igazság sokszor fájdalmas, keserű, gyötrő. S ilyenkor nehéz szeretni.
Facebook
Pinterest