Idézetek az érzelmekről
Rettenetes távolságok lehetnek a kívülről látható és a belül rejtett dolgok között. Hiszen az igazi bohóc a szívében zokog, de nem mutatja. Azért szeretik, mert szórakoztató, és nem azért, amit magában érez.
A házasságunk nem egy tündérmese, nem hint rám rózsaszirmokat, és hétvégenként nem repít el Párizsba, de ha levágatom a hajam, észreveszi. Ha felöltözöm, hogy elmenjek valahová, megdicséri a ruhámat. Ha sírok, letörli a könnyeimet. És mikor magányos vagyok, szeretettel vesz körül. Ugyan kinek kell Párizs, ha megölelik helyette?
Egyet tanulj meg. Ha egy nő iránt elveszíti érdeklődését a férfi, akkor mindent elveszített.
Amikor szakítunk valakivel vagy megbántanak, mindig azt hisszük, hogy reménytelenül szerelmesek vagyunk. Ha két lélek, csak rövid időre is, de eggyé vált, mindig fájdalmas, ha újra szétszakadnak. Csakhogy a legtöbb esetben nem szerelem az, amit a szakítás után érzünk. Hanem a fájdalmainkat, sérelmeinket hisszük szerelemnek.
Úgy érezte, hogy gyűlöli a fiatalembert, pedig nem gyűlölte. Maga sem tudta még, hogy mennyire szereti.
Aki fölépül az infarktusból, egy akkora lőtt seb után, amekkora bennem van, az ilyen ember már nem az, aki volt. Csak egy szabadságolt halott. A létezése nem élet, csak túlélés.
A rokonszenveknek meg az ellenszenveknek szaguk van a levegőben.
Attól, hogy az ember nem beszél valamiről, még gondol rá. Sőt. Többet gondol rá.
Ki vagyok? Csak álmodom, tünődöm, szemem kékjét homály itta fel. Mellékesen élek itt a földön, épp csak úgy... együtt a többivel.
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
Egy nő csak akkor lehet igazán boldog, ha szerethet valakit, mindegy, hogy mennyire szenved is majd utána.
Hiszed, hogy a boldogságba is beleőrülhet az ember?
Még ha az elevenébe vág is a dolog, akkor is mindig tudatosítania kell magában, hogy mit érez. És mindenkor fel kell mérnie, hogy az tönkreteszi-e.
Mindenki azt hiszi, hogy többet szenved a másiknál.
De meg ne mondd, hogy érte sírok, - Szavadnak akkor úgyse hisz, - Hogy verseket csak néki írok S utam az őrülésbe visz. Csak éjfelen, ha fény csillog, Csókold haját helyettem is.
A szemed ne emeld föl, Életberántó fénye Zavarná most a szívem, Ki rőt vágyam tüzén, Magagyújtotta máglyán Ma lelkesen elégne: Őrjöngő tűzimádó Módján szédült legény.
Facebook
Pinterest