Idézetek az érzelmekről
Értelmük sem tudja eligazítani azt, amiben a szívükkel nem tudnak megegyezni.
A depresszió maga a fájdalom, és megtennék bármit, hogy képes legyek újra valódi érzelemre. Bármilyen érzelemre. A fájdalom borzalmas, annyira erős, hogy megakadályozza, hogy bármi mást érezzen az ember, és ez az a pont, amikor úgy érzed, hogy megbolondulsz
Tükör volt vagy térkép vagy angyali gépek elveszett alkatrésze ezt csak én tudhatom van hogy magától ráragad egy puha testre vagy ha megszeret valaki arra rárakom nem mér semmit csak megmutat ezt azt mondjuk azt hogy a szívburka lila tulipán vagy hogy nem mer rád gondolni délután mert felhasad a kanál helye a homlokán.
Megoldást kínál az ész: ha félek attól, hogy el foglak hagyni, csak bonyolultabban félek attól, hogy elhagysz.
Rettegj csak az érzéseidtől, zárd el őket, tegyél úgy, mintha nem lennének, és azon kapod majd magad, hogy semmi sem oké. Hazugságban élsz, próbálod nem észrevenni azt, ami nyilvánvaló, hiszen menekülni még mindig egyszerű. Te döntesz: rettegsz, vagy felvállalsz. Hagyod, hogy hassanak rád, vagy bezársz.
Ha pontosan leírok mindent, amit érzek, a naplóm hírvivő lesz a lelkem és a testem között. Az érzéseim tolmácsa lesz.
Meg tudjuk akadályozni, hogy az érzéseink lebénítsák a testünket. Megszelídíthetők, mint a vadállatok. Ráadásul a félelem emléke hozzájárul az élvezethez.
Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel.
Találd ki, mondtam a szememmel, rettenetes kitöréseimmel és soha nem szelídülő indulatosságommal, találd ki, hiszen szeretsz, találd ki, hogy van valami, amit nem tudok kimondani.
Az a személy, aki megmagyarázhatatlan boldogságot ad, adni fog majd megmagyarázhatatlan szomorúságot is.
A természet durva adagokban lökte belénk indulatainkat, vágyainkat, s mintha kíváncsian figyelné, hogy mire megyünk vele segítség nélkül.
Azóta, hogy megismertelek, akkor, sok-sok éve, nem telt el nap, hogy nem gondoltam rád. De most, hogy újra itt vagy velem, nagyon szenvedek. Minél közelebb kerülök hozzád, annál rosszabb. A gondolat, hogy egyszer el kell válnunk, szinte fojtogat. Szellemként kísért a csók, amit meggondolatlanul adtál... és félek, a csók helyén nem marad semmi, csak egy fájó sebhely. Itt laksz a lelkem mélyén, és belülről gyötörsz. Mit tegyek érted? Megteszek érted bármit! Ha te is úgy szenvedsz, ahogy én, nagyon kérlek, mondd meg!
Vajon szeretheti a szíve mélyén az ember azokat a dolgokat, amelyeket, azt hiszi, nem bír elviselni tovább?
A mindenkori szerelmünk mellett megfér az utálat is, de ez fordítva is igaz.
Neked volt már ilyen? Nagyon rosszul érzed magad, aztán elmúlik, és fogalmad sincs, hogyan. Amikor ilyen fantasztikusan érzem magam, eszembe kell vésnem, hogy egyszer lesz majd rossz hetem is, így annyi kiváló élményt kell elraktároznom, amennyit csak tudok, hogy a következő rossz héten emlékezhessek rájuk, és higgyek abban, hogy lesz még jobb is. Nem mindig működik, de szerintem nagyon fontos, hogy legalább megpróbáljam.
Facebook
Pinterest