Idézetek az érzelmekről
A szeretetünk nem múlik el azáltal, hogy a szeretett fél megbánt minket. Bár bizonyosan könnyebb lenne elviselni a fájdalmat.
Az elfojtott érzéseknek mindig oltári nagy kiakadás a vége, úgy árasztanak el mindent, mint a gátat átszakító víz.
Mi a rám legjellemzőbb jó és rossz tulajdonság? Az érzékenység. Ez olyan adottság, amely jó és rossz egyszerre, és nem választható ketté.
Elsősorban az érzelmek, a hangulat, a benyomások azok, amelyek - legyőzve az időt - mindig aktuálisak tudnak maradni az életünkben.
Ha életünk mérlegén a józan ész serpenyője nem egyensúlyozná a szenvedély serpenyőjét, a vér és természetünk aljassága a legőrültebb végletekbe ragadna: de hát eszünk is van, lehűtni dühöngő indulatainkat, húsunk háborgását, zabolátlan vágyainkat; amit te szerelemnek hiszel, én azt vágyak sarjadékának veszem.
A logika nem minden. Egy eszme követéséhez az embernek szívre is szüksége van.
Legalább száz indokot tudtam volna mondani, amiért most nem kellett volna itt lennem, de egyik sem tűnt jelentőségteljesnek amellett az ok mellett, ami az ittlétem mellett szólt. Életben voltunk mindketten, és mindazokkal együtt, akik fontosak a számunkra. Ez maga volt a csoda.
Kellemetlen, ha utálnak. És ennél már csak egy rosszabb van, ha még csak nem is utálnak, hanem keresztülnéznek rajtam.
Amikor a szükséges szenvedéseinket el akarjuk kerülni, rengeteg szükségtelen, fölösleges szenvedésnek adunk teret. Hatalmas önámítássá válhat a pozitív érzések, a pozitív életfilozófia hangsúlyozása, ha azt arra használjuk, hogy akkor is jól érezzük magunkat, amikor az volna a természetes, hogy negatív érzéseink legyenek, és valami fájjon. A valódi reményt és életigenlést az jelenti, ha van bátorságunk rosszul lenni, ha annak itt van az ideje.
A szív erősebb az észnél! Azért, mert széppé teszi azt, amink van, visszaadja, amit elvesztettünk, és megajándékoz azzal, ami eddig nem volt a miénk.
Az érzés mindig megelőzi az észt. És az indulat az értelmet. Ezért egy okos ember, ha gyűlöl, hülye lesz. Minél okosabb, annál hülyébb.
Valószínű, hogy az előttünk álló helyzet racionális, érzelmektől mentes mérlegelése egy ponton túl káros lehet a társas szerződés kialakulása szempontjából. Amikor elhatározom, hogy egy barátommal közös vállalkozásba kezdek vagy pénzt adok kölcsön egyik kollégámnak, nem hagyatkozhatok teljesen a józan ítélőképességemre. Legalább ilyen mértékben kell építkeznem a bizalomra, és arra a reményre, hogy befektetéseim megtérülnek. Hasonlóképpen hagyom magam "vezettetni" megérzéseim, szimpátiám és igazságérzetem által.
Senki nem érti, amit érzel, csak én, és senki nem érti, amit érzek, csak te. Nem lenne jobb, ha együtt éreznénk?
Az az ember, aki megtapasztalta a legmélyebb bánatot, azután átélte, hogy a bánatnak vége szakad, minden ébredésnél érezni fogja a napfény örömét.
A bölcs nem akkor lesz indulatos, ha a külvilág kiváltja belőle, hanem ha megengedi magának. Bármikor robban, de a gyújtózsinórját nem mások, hanem önmaga kezeli.
Facebook
Pinterest