Idézetek az érzelmekről
Úgy fodrozódtak benne az érzelmek, mint egy nyugodt, tiszta tófelszínen a hullámok.
Nem a változásoktól szakad meg az ember szíve, hanem a megszokott apróságoktól.
A levél nem elég... a telefon sem. Csak a találkozás. Mert kell a közelség, az érintés, a mosoly, kellenek a szemek. Kellenek ezek a pillanatok, a találkozások. Hogy a lélekben megrajzolt képet a valóságban tudjuk kiszínezni, hogy az álomba beköltözzön a valóság, hogy az ünnepnapok mellett meglássuk a hétköznapokat is. A Másikat.
A szeretet, mint a gyűlölet... nem erőltetheted, nem küzdhetsz ellene, csak tedd magadévá, mikor rád talál.
Túlságosan is jól működött a kapcsolatunk, túlságosan is boldog voltam vele, így aztán kényszeresen próbálgattam a határait. Hogy vajon mit bír el, és mikor roppan meg. Összetörni persze nem akartam, csak teszteltem. Mert mire jó a tökéletes, ha nem látjuk a határait? A francba is, mekkora zagyvaság! Az igazság az, hogy féltem a boldogságtól.
Azt hihetnénk, hogy az irracionális viselkedés legfőbb oka, hogy az érzelmek elhomályosítják az ítélőképességünket. Noha az érzelmek valóban szerepet játszanak, mégsem a legfontosabb tényezők.
Nem lehet nagy a csalódás ott, ahol nincs elmélyült szerelem.
Lelkében fájdalmas sebek és gyötrelmes érzések szakadtak fel, s az arcán forró könnycseppek csorogtak végig. Mert ahogy ez a férfi csókolta, ilyen figyelemmel és vággyal, még nem csókolta senki.
A dicséretet örömmel, a bírálatot bosszúsággal fogadjuk, pedig a józan ész szerint éppen fordítva kellene eljárnunk.
Egy másik ember belső szívjárataiban még a jóisten is tanácstalan.
Sosem az ész dönt a szív ügyeiben.
A sebezhetőség megtalálható minden érzelem és érzés mélyén, mert érezni egyszerűen annyit tesz, mint sebezhetővé válni. Ha a sebezhetőséget gyengeségnek tartjuk, úgy az érzelmeket is gyengeségnek tartjuk. Elzárkózni a tulajdon érzelmi életünktől azért, mert túl nagy a kockázat, hogy sérülhetünk, olyan, mint faképnél hagyni azt, ami célt és értelmet ad az életünknek.
Nem létezik olyan ékkő, ami betöltheti az ürességet a szívedben, mert maguk az érzéseid egyedül azok, amik kincsként ragyognak. (...) A család felé, a barátok felé, azok felé, akiket szeretsz... a tudat, hogy mennyire fontosak számodra. Hogy hiszel bennük. Hogy szereted őket. Ez olyan kincs, amit nem adhat meg neked más. Magadnak kell megtalálnod és érezned!
A szívünk önálló életet él. Olykor olyasvalakit szeret, akit nem kéne, máskor pedig azt gyűlöli, akit szeretnie kéne. Megzabolázhatatlan, akár a tengeri tajték vagy a tűz lobogó lángja. Sosem fogsz tudni uralkodni felette
Merd megtenni azt, amit érzel: mondj igent vagy nemet, lépj ki vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak - ha kell, darabokra -, tök mindegy, tedd azt, amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni, ha elalszik, tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít, szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod, támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni - de leginkább merj önmagad lenni.
Facebook
Pinterest