Idézetek az érzelmekről
Mutass már nekem egy olyan pasit, aki nem rémül meg egy határozott, céltudatos, okos nő láttán! Az elején persze minden szép és jó. Izgalmas. De idővel a pasi vissza akar majd fogni. Ne álmodozzak, mert ott van ő, vele kell lennem. De nincs az az isten, hogy én még egyszer feladjam az álmaimat akár egyetlen napra is valakiért, aki sohasem tud majd boldoggá tenni. Egyetlen dolog képes egy életre boldoggá tenni: ha a szívem után megyek.
Nem is emlékszem, miért zokogtál akkor. Épp úgy, ahogy a szomorú alkonyoktól. Talán szerelemtől, szelíd szavamtól. Nem is emlékszem, miért zokogtál akkor. Odasimultam hangodhoz, kedves, és szerettelek.
Az emberi szívet egy másik emberi szívvel nem csak harmónia köti össze. Sőt, éppen hogy seb és seb hozza létre a mély kötődéseket. Fájdalom és fájdalom által, törékenység és törékenység által születnek a kapcsolódások. Nincs csendesség, melyben nem rejlik fájdalmas sikoly, nincs feloldozás, melyben nem ömlik a földre vér, nincs elfogadás, melyhez nem kínzó veszteségeken át vezet az út. Ez rejlik a valódi harmónia mélyén.
Te vajon képes vagy rá? Képes vagy erre a közömbösségre? Én azt hiszem, nem. Azt hiszem, mindig is foglalkoztatni fog valami. Kapaszkodni fogsz az életbe, és nem veszel tudomást a halálról, amelyből minden élet származik. Keresni fogod a szerelmet, féltékeny leszel és bosszút akarsz állni, mert tündöklő színeid mélyén a kétségbeesés sötét tengere rejlik, és mert a te utad a szenvedély útja.
Egyedül az átéltség, a valóságos tapasztalás avatja mély, nagy igazságokká azokat a sokszor ismételt dolgokat, amelyek közhelyként hatnak, ha csupán megszokásból, szív nélkül hangoztatják.
Ha dühbe gurulsz, magadhoz vonzod az indulatokat. Ha nyugalom árad belőled, megnyugszik a környezeted. (...) És az már rajtad múlik, hogyan tudod magadat behangolni. Mert ha a nyugalmat csak erőlteted magadra, semmit sem ér. A rezgés számít. A húrok feszültségén múlik a szép muzsika. Túl laza vagy túlfeszült húrokon nem lehet szépen zenélni.
Jobb, ha az ember őrizkedik az érzelmektől, mint ha megadja magát nekik, mert aztán nem tud tőlük szabadulni - és mivel semmi sem tart örökké, minden, ami jó volt, egyszer majd pokolian fájdalmassá válik.
Az ember csak a kevésbé fontos dolgokról dönt az eszével, a sorskérdésekről a közérzete határoz, méghozzá meglepően könnyedén. Az értelemnek nem oszt lapot, hallgatásra ítéli, ahogy szerelem idején is.
A túl sok szenvedély megperzsel. A gyengédség összeolvaszt.
A szív jó tanácsadó lehet, de csak annak, akinek sok a vesztenivalója.
Egyetlen szál sem fut véletlenül az életedbe. Nincs olyan, hogy csak úgy érzed, hogy szóba kell vele állnod, hallgatsz a késztetésre, megteszed, és annak nincs oka. Ha az érzéseid vezetnek, a sorsod vezérel.
Nem gondolom azt, hogy teljesen felszámolhatjuk a félelmet. Életünk részét képezi a bizalommal, a bánattal és az örömmel együtt. Ami felszabadít bennünket, az az, ha nem félünk többé félni.
Jó kisfiúként vagy jó kislányként általában megtanultuk, hogyan hallgassuk el a dolgokat, hogyan hallgassunk, hogyan tegyük félre a ki nem mondott problémákat, mintha csak egy camembert sajtot tennék félre a konyhaszekrénybe. A gond a szekrénybe zárt camembert-rel csak az, hogy végül bebüdösíti az egész lakást. Nem tettük félre, mindenhol ott van!
Amíg szeretet van a világban, addig lesz gyűlölet is. És mindig lesz, aki kihasználja ezt.
Az érzés úgy működik, mint egy villogó lámpa a műszerfalon: jelzi számunkra, hogy egy funkció be van-e töltve vagy sem, hogy egy szükséglet ki van-e elégítve vagy sem.
Facebook
Pinterest