Idézetek az érzelmekről
Van olyan beszéd, amelynek szavaiban csak konvencióból vannak magán- és mássalhangzók, és annyira súlyos az érzelemtől, hogy nincs szüksége rá, hogy értelmes legyen.
Apró szavak, melyek összetörik, megcsonkítják a gondolatot, nem fejeznek ki semmit. (...) Nem, az ember nem tud elmondani semmit senkinek. A pillanat kényszere mindig elvéti célját. A szavak mellétalálnak, s távolról sem közelítik meg tárgyukat. Aztán feladja az ember, a gondolat elenyészik, s óvatosak leszünk, mint a legtöbb középkorú, sunyi, ráncos szemükkel, örökké aggodalmas tekintetükkel. Mert hogy tudnák szavakkal kifejezni az ilyen testi érzéseket? Meg ott azt az ürességet? (...) Az ember a testével érez, nem a lelkével.
Öröm, szomorúság, magabiztosság, szorongás, szeret, gyűlölet, félelem - ezek és az a több ezernyi egyéb érzés, amelyből az emberi "szív" áll (...). Ki tudja, hogy ez vajon az emberiség legnagyobb gyengéje vagy erőssége?
Ha valódi érzelmeid vannak valaki iránt, nem taszíthatod le őket egy mély, sötét verembe, reménykedve, hogy elmúlnak. Együtt kell élned velük.
A jó táncost a szíve teszi, nem a betanult lépések.
Érdekes és mulatságos, mi mindent tud néha kifejezni egy szemérmes, valósággal betegesen erkölcsös ember tekintete, ha az illető szerelmes, különösen, ha ezerszer inkább volna hajlandó a föld alá süllyedni, mintsem szavaival vagy tekintetével bármit is elárulni érzéseiből.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Szívvel hiszünk, nem a fejünkkel. Ha a szívet nem kormányozza az ész, a sarlatánok könnyedén megtéveszthetnek.
Az érzelem ajtókat nyit, a logika viszont ajtókat zár.
Kétségtelen, hogy az emberi szív hatalmasabb bármilyen fegyvernél, s ha sebet kap, a legsötétebb dolgokra is képes.
Miért szeretjük a szomorú történeteket? Miért sírunk néha színházban, moziban? Mert élvezzük, hogy ami szép: elmúlik. Az élet nagy pillanataiban van valami megható, a legnagyobbakban pedig megrendítő. Ne fojtsd el magadban a szomorúságot, és ne szégyelld a könnyeidet, mert azok a legemberibbek bennünk.
Ha még egyszer az életemben lenne egy igazi, régi, álmatlan éjszakám, összekeresgélném a szavakat, amelyek úgy kiestek a napjaimból, ahogy a szakadt fonálról leperegnek a gyöngyök. Barátság. Gyűlölet. Szenvedély. Ábránd. Szerelem!
A szavak szállnak, röpülnek. S az érzések összezsugorodva leszállongnak, mint a márciusi hópelyhek. El is olvadnak mindjárt.
A gonoszság az emberben olyan, mint a rákbetegség, a rosszindulatú daganat. Szenvedést okoz.
A legsikeresebb tőzsdei brókereket valószínűleg nyugodtan nevezhetnénk "funkcionális pszichopatáknak" - olyan egyéneknek, akik vagy sokkal hatékonyabban tudják kontrollálni az érzelmeiket, vagy nem is élik meg azokat olyan intenzitással, mint mások.
Idővel lelohad a gyűlölet, elenyészik. Még ha próbáljuk is mesterségesen ébren tartani, nem sikerül. Nem olyan erős érzelem, mint a szeretet.
Facebook
Pinterest