Idézetek az érzelmekről
A nagy örömhöz, az egyensúly kedvéért, hozzátartozik az éppolyan nagy kétségbeesés is.
A boldogság, az öröm, a jó érzés tere és ideje benned van. Kicsit nő túl a bőrödön, azon az egy-két méteren belül van, amit mindenhová magaddal viszel, ahol azzal, hogy lélegzel, te kevered magad körül a levegőt. Ha dohányzol, amikor kifújod a füstöt, láthatod a kiterjedését. Kételkedj. Hajolj le, essél önmagadba. Ne akard folyton ott kezdeni, ahol a többiek.
Azt hittem, a luxus az, ha értelmiségi életet élhetek. De most már tudom, hogy az a luxus, ha szenvedélyt tudunk érezni egy férfi vagy egy nő iránt.
Jóság és tapasztalás, gyakorlat és szánalom eszközök csak, melyekkel szívünket időnként fegyelmezni tudjuk; de a szándék alján, mely lépteinket igazítja, él egy hatalmasabb parancs is, melynek igéző erejét nem lehet büntetlenül ingerelni.
Van egyfajta férfi, akinek nem lehet boldogságot adni? (...) Van egyfajta férfi, akinek minden erénye, csábja, vonzereje annyi, hogy hiányzik a boldogsághoz való érzéke, tökéletesen süket a boldogság iránt, s mint ahogy a süketek nem hallják az édes zenét, úgy nem tud ő a boldogság édességéről?
Nem vettétek még észre hogy minden örömötök két bánat közé ékelődik? Ezért tűnik nékem mindig úgy minden mosolyotok kezdete mintha éppen akkor hagytátok volna abba a sírást - s minden mosolyotok végén mintha már ott fuldokolna a következő sírás kezdete.
Ha tervezek, majd elválik, Ha gyűlölök, majd elmálik S ha őrülök, Őrülök mindhalálig. Gyávaságban, őrületben Nem ragyogott senki szebben S ha szeretek, Nagy vagyok a szerelemben.
Az ember beszél... de amit érez, az az igazi.
Minden szenvedés, kötés, szerelem, rémület, nyomor, betegség és halál csak képzet. Addig van ereje, míg hitünkkel, gondolaterőnkkel anyagot, testet adunk létéhez.
Mi volt ebben a nőben olyan mulatságosan, olyan megvesztegetően és lefegyverzően jelentéktelen, hogy rögtön oda kellett figyelni, az érdekes, szép, hangos és rikító nők között? Valami volt benne, valami szótlan és sugárzó. Az ember reánézett, s egyszerre megértette, hogy eddig didergett, de most már elég odaülni e nő mellé, s akkor majd nem fázik többé. Igaz, nem perzsel majd különösebb forróság sem környezetében; ez a nő nem lángol. De melegít, mint egy régi cserépkályha, mely tél elején egyszer illatos fahasábok lángjától langyosodott át, s aztán csendesen parázslik tavaszig. Ezért melléje ültem, különösebb remények vagy igények nélkül; s melegedtem.
Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjában mondja el az egyik szereplő, hogy talán az a bajunk, hogy irtózunk a száz százaléktól. Megelégszünk ötvenszázalékos szerelmekkel, nyolcvanszázalékos apasággal, anyasággal, hatvanszázalékos hittel. Vagyis soha nem éljük végig a dolgainkat. Mindig hagyunk kiskaput, amin keresztül kislisszolhatunk. Így van. A száz százalék ijesztő. Mert ha bukunk, százszázalékosan bukunk. Csakhogy érdemes-e ebben a langyosságban élni? Vagyis érdemes-e úgy élni, hogy az ember állandóan azzal van elfoglalva, hogy megkímélje magát a fájdalmaktól, a szenvedésektől.
A düh erősebb, mint a félelem, erősebb, mint a bánat.
Csak egy szerelmes, fiatal bolond nem látja, hogy a csalódásai és örömei az elméjének szüleményei csupán.
A szerelem, a gyűlölet, a vágy - végső soron nem ugyanaz-e? Egység a hármasságban.
Az emberi szív ingatag. Nincs olyan, hogy örökké. A szerelem gyűlöletbe fordul, a szenvedély közönnyé hidegül, a csalódottságból hála lesz, a neheztelés megértéssé szelídül.
Facebook
Pinterest