Idézetek az érzelmekről
A mennyországot és a pokolt ne a jövőben keresd! Mindkettő a jelenben található. Valahányszor viszonzást nem várva, feltétlenül és önzetlenül szeretünk valakit, tulajdonképpen a mennyekben járunk. És valahányszor veszekszünk, gyűlölködünk, irigykedünk vagy bosszút táplálunk mások iránt, bucskázunk alá egyenesen a pokol fenekére.
A szívünk tudatlan, ez a baj (...). Csak a szépet s a finomat szereti. De a rútat szeretni, sajnálni nem tanulta meg.
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
Szeret a lyány? iszom örömömben, Nem szeret? kell inni keservemben.
Az éhséget és a bosszút az ember ritkán érzi egyszerre.
A hálaadás nagy gyümölcse mindig az, hogy észreveszem azt, aki adta. Az ajándékokról feltekintek az ajándékozóra és kiderül: az életem legnagyobb kincse Ö maga.
Nincs drágább dolog, mint az egészséges szív és a józan ész. Van úgy, hogy el kell engedni valakit - el kell engedni az iránta táplált érzelmeket -, hogy megvédjük magunkat.
Az a halandó ember, akiben több öröm van, mint szomorúság, nem lehet igaz ember - nem igaz ember, vagy fejletlen lelkű.
Az érzelmek egyes esetekben jól elvannak úgy, hogy az értelmet nem nagyon vonják be, de érzelem nélkül az értelem megreked, mert az érzelmek átitatják. Érzelmi késztetés nélkül a gondolati folyamatok nem indulnak meg.
Jobb, ha az ember élete bizonyos pontjain magánkívül van az örömtől, tombol a dühtől, vagy a féltékenység emészti, mint ha egyáltalán nem ismeri meg létünk ezen felkavaró elixírjeit.
Gondolatainkat, legyenek akár vidámak, felzaklatók, lesújtók, megdöbbentőek, romantikusak vagy szomorúak, mindig érzelmeink színezik.
Az érzelmek valóban tanulhatók: ami először megrendít minket, az tizedszerre már nem.
Amivel tele van a szívünk, az jön ki a szánkon.
Milyen egyszerű is volna, ha az ember képes lenne kontrollálni az érzelmeit! Csakhogy a felsőbbrendű, döntésképes én valójában alsórendűnek számít a tudatalatti álnok fegyverével szemben. Mint amikor valahol, csak úgy a szélben, megcsapja az orrod egy illat, s te úgy érzed, elvesztél. Minden érv, amit a józan ész diktál, szertefoszlik, erőtlen próbálkozás marad csupán. Hiába tudod a lelked mélyén, hogy nem vezet sehová, értelmetlen, s okozhat bár élethosszig tartó mérgezést, te mégis akarod azt az illatot. Mert lényeddé vált.
A szívedtől egy "nem" Végtelenül erősebb, Mint a világ összes ellenséges ereje.
Az ember egy olyan különleges biológiai gépezet, hogy az érzelmi állapotát úgy tudja változtatni pillanatok alatt, mint ahogyan unalmasan tud lövöldözni esténként a távkapcsolóval.
Facebook
Pinterest