Idézetek az érzelmekről
Én jól tudom, mi fojtogat bennünket, emberek: a fölösleges fájdalom s a fölösleges szeretet. És jól tudom: a világot megváltani muszáj, de kérdezem: mért megváltás az új világ, ha fáj!
Észrevettétek már, hogy nemcsak akkor hat idegenszerűen egy város, mikor először látjuk, hanem akkor is, ha utoljára sétálunk végig rajta, utazás előtt, hogy kivándoroljunk, soha vissza nem térésre? Tűnődve nézem a feliratokat, az ismerős kirakatok olyan fájdalmasan újak és az egész mintha szűkebbre, kisebbre zsugorodott volna, mint mikor gyermekkori házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet, és csodálkozunk, mert nagyoknak és pompásaknak hittük. S mikor visszatérünk felnőtt életünkbe, nem az fáj, hogy olyan szép és hatalmas volt, amit elvesztettünk, hanem az, hogy olyan kicsi és értéktelen volt a gyermekkor, amiből táplálkoztunk egy életen át.
Az érzéseknek krémbe' kell úszni, az égbe felkúszni. Táncolva csúszni a jégen, a naplementében.
Bálnák hátán csendben ülnék Árvák száján sikolthatnék Derűt-borút váltogatva Lerogynék a Duna partra.
Egy tudósnak nem dolga, hogy arról beszéljen, amit nem értett meg teljesen. Ha van valami, amit nem értettem, az a Jóisten. De most a dolog lényegéhez akarok hozzászólni. Jó azt hinni, hogy van egy gondviselő Isten, valaki, aki mindenütt ott van, aki mindennek, még annak is, ami úgy látszik, teljesen értelmetlen és kegyetlen, valamilyen módon értelmet ad, aki az embert támogatja, s akinek a birodalmába halhatatlanul bejuthatunk. Én pontosan tudom, hogy ezt jó hinni, mint az emberek milliárdjai. Én pontosan két dologban hiszek, és ez a kettő bizonyos szempontból ellentétes. Mindenekelőtt a tudásban, a tudás korlátlan növekedésében. Abban hiszek, hogy a tudás jó, hogy a tudást mindenki mással titoktartás nélkül kell művelni, mert ez az, ami megkülönböztet a többi élőlénytől. Ebben abszolút módon hiszek. A másik: érzelmeim is vannak. De attól, hogy valamiről tudom, hogy jó, még nem érzem. Helytelen az a puritán mondás, hogy az ész azt mondja, tehát ezt kell, hogy tegyem. Az érzelmeknek sem szabad befolyásolni az ember eszét. Szükséges, hogy harmónia legyen az érzések és az ész között.
A sajnálat csak kifogás az élvezet megakadályozására.
True Blood - Inni és élni hagyni c. film
Az érzelmek számtanában soha nem tudhatod előre, hogy az egyik ember hiánya mennyivel mélyebben érinthet, mint másé.
A zene gyógyít... Nyugtat, békességet ad. A lágy dallam elvarázsol, békét hoz a szívedbe, elfelejtesz mindent. Árad feléd, árad beléd. Szétárad benned, feloldja a félelmeket, aggodalmakat, a fájdalmakat. Megnyugtat. Megnyugtatsz. Mert te vagy a zene. A dallam. A legszebb. Ez a dallam árad felém, amikor meghallom hangodat. És szeretem a hangodat. Szeretem hallgatni. (...) Betöltesz, megnyugtatsz, elvarázsolsz. Meggyógyítasz. A legszebb zenével. Önmagaddal.
Az érzelmi kiszolgáltatottság nem szeretet. Az függés és gyengeség. (...) Nemcsak az eszed lehet szívtelen - de a szíved is lehet esztelen.
Valójában, amikor a feszültség már fizikailag kezd kikészíteni, a legjobb, amit tehetünk, hogy kellemes dolgokra gondolunk. Ezt a kiképzőiskolában is tanultuk. Arról meg már igazán nem érdemes vitatkozni, hogy miért összpontosul a másik nemre a "kellemes dolog" témája az emberállatokban.
A szeretetben elvesztjük az eszünket, de a gyűlöletben észnél kell lenni és számítóan cselekedni.
Küzdeni, hajtani, fejlődni, túlélni, Átlépni, lenézni, felnézni, érezni, Becsülni, imádni, szeretni, tartani, Áldani, remélni, gyűlölni, túlélni.
Az emberi szív, az úgy van megteremtve, hogy csakis buta lehet. Akinek nem buta a szíve, annak nincs szíve egyáltalán.
Soha ne építsd az érzelmi életedet mások gyengeségeire!
Facebook
Pinterest