Idézetek az érzelmekről
Azt hiszem, hogy a fiatal szívben sokszor nagy érzések áradnak el, amelyek nem tartósak, és ha a forró vágyak teljesülnek, sokszor csak annál hamarabb múlnak el.
A boldogság útszéli szemét, szedhet eleget, ki lenyújtja kezét, az érlelő kínt kell megérdemelni.
Tudom, hogy csak erősnek akarsz tűnni, Bántottak már eleget, volt, hogy már sírni sem volt erőd, Én nem akartam beállni ebbe a sorba, és nem is fogok, Bár szent nem vagyok, De néha hibázunk, nem nagy dolog.
Minden jól nevelt nő leplezi az érzéseit. Ez igen hasznos, különösen a férfiakkal szemben. Ha egy férfi tudja, hogy mit érzel, hatalma van feletted.
Nem kell azt mondani, hogy szeretlek, nem kell az ágyban feküdni, hogy viszonyunk legyen valakivel, nem kell hozzá fiatalnak lenni, s nem baj, ha az ember öreg... Sokféle bók lehetséges emberek között, sokféle viszony.
Mást mutat a naptár, és mást érez a szív. A naptár időt mutat, a szív időtlenséget.
Ha megpróbálod elfojtani az érzelmeidet, újra feltörnek majd, és kísérteni fognak.
Az embereknek igazából nincs szükségük indokra, hogy úgy érezzenek, ahogy éreznek. Egyszerűen csak úgy intézik a dolgot.
Ha egy nő dühös, az azt jelenti, hogy szeret. Mert ha egy kapcsolatban a csaj már nem kiabál veled, akkor cseszheted. A közöny a nők halálos csókja.
Az érzelmi diadalok nem ismerik a részvétet.
Rettegett a szenvedéstől. A fájdalom elől menekült el, fájt, hogy nem szereti úgy, ahogy ő, hogy olyan kegyetlen különbség van érzelmeik, nem egyformán szenvedélyes csókjaik közt, gyógyíthatatlan sebből vérző, talán soha meg nem gyógyuló szíve fájdalma elől menekült el. Félt a még kegyetlenebb szenvedéstől, félt, hogy az a szorongás, amelynek előérzetében csak néhány hónapig élt, és csak néhány hétig gyötörte igazán, évekig is eltarthat. Gyenge volt, mint mindig, meghátrált a fájdalom előtt, ahogy egész életében mindig is meghátrált a nagy erőpróbák előtt.
Maga azt kiáltja nekem: "Legyen olyan, mint én; gondoljon, érezzen, beszéljen úgy, mint én." De én nem tudok, kedves. Én olyan vagyok, amilyen vagyok. Olyannak kell elfogadni, amilyennek az Isten teremtett, mert magának is úgy adtam magam, amit én nem bántam meg, nem is akarom visszavenni magamat, mert maga a legdrágább nekem minden emberi lény közül, akit ismerek.
Azért szeret az ember, mert egyszer csak találkozik valakivel, akiről úgy érzi, hogy az Isten is neki teremtette, vagy mert az ember szerelemre született? Olykor azt gondolja, hogy a szívnek magának is karja van, gyöngéd, kitárt karja, azzal vonja magához, azzal öleli, szorítja, akit kíván; és az ő szíve nyomorék. Annak csak szeme van.
Az érzelem, az a mi elemünk, maguk, férfiak, nem sokat értenek hozzá, mert a maguk elméjét elhomályosítja, a mienket pedig megvilágosítja.
Az a furcsa a könnyekben, hogy egy pillanat alatt el tudnak mosni egy életen át tartó gyűlölködést.
Facebook
Pinterest