Idézetek az érzelmekről
Ércből van a szíve - gondoltam, ahogy néztem. - Bárcsak lenne benne tűz is, eleven lobogás, mely felhevíti az acélt, s akkor talán szeretni is tudnám.
A tisztelet az alapozás, a vonzalom az első emelet, és a mély érzés maga a ház.
Mert az anyaszív gyenge virágocska, az öröm aranyeső, a bánat méregeső rajta.
Ha gyűlölünk: egymásban önmagunkat gyűlöljük, mert egy-test-egy-vér vagyunk!
Azt hiszem, mire megöregszik az ember, aránytalanul felzaklatja egy fiatalnak a halála. Mi, öregek, számítunk arra, hogy meg kell halnunk.
Az életben előfordulnak szükséges dolgok, amikor inkább az észre kell hallgatni, mintsem a szívre.
Ha sírnod kell, tedd úgy, mint ahogy a gyermek teszi. (...) Soha ne feledd: szabad vagy, és nincsen abban semmi szégyellnivaló, ha kimutatod azt, amit érzel.
Az ölelések, a szeretet kimutatásának valamely formája, olyan fontosak a szerelmi életben, mint a levelek a fa életében. Ha ezek teljesen visszafogottak, a szerelem meg fog halni már a gyökereknél.
Amikor távol vagy, szeretném, ha közel lennél. (...) De mi van akkor, amikor együtt vagyunk? Veszekszünk, hülyeségeken vitatkozunk, meg akarjuk változtatni egymást, azt akarjuk, hogy a másik is ugyanúgy lássa a világot, mint mi. Olyan dolgokat vársz el tőlem, amiknek semmi értelme, és én ugyanezt teszem veled. Néha titokban azt mondjuk magunkban: "de jó lenne, ha szabad lennék, és nem lennék elkötelezve". (...) És ilyenkor elveszettnek érzem magam.
Néha nem is tudjuk mennyire szeretünk valakit, nem is érezzük. Mert ha éreznénk, hogy mennyire szeretjük, abba belehalnánk. Ettől nem vagyunk rossz emberek, csak túl nagy szívünk van.
Néha a legokosabb nők is összetévesztik a két érzést: a szerelmet és a megbántott önérzetet.
Csupán egy dolog van, ami üresebb, mint szerelem nélkül élni, mégpedig az, ha az ember fájdalom nélkül él.
Most, ha csak egyedül volnék, repkednék ide-oda céltalanul és kissé elveszve, de ahogy így össze vagyunk ölelkezve, úgy érzem, még ennek a sodródásnak is célja van.
Sokat elbírunk, de aztán egy egészen apró teher alatt összeroppanunk.
A rend utáni vágy képmutató ürügy, melynek leple alatt a heves embergyűlölet kitombolhatja magát.
Facebook
Pinterest