Idézetek az érzelmekről
A szégyen a léleknek olyan fájdalom, mint ha egy vörösen izzó vasdarabot belenyomnának a húsomba. (...) Az a fájdalom, amit ez a vörösen izzó vas kelt a testemben, hasonló ahhoz a fájdalomhoz, amit a megszégyenítés kelt a lelkemben.
Nem akarok rabja lenni az érzéseimnek. Használni akarom őket, élvezni és uralkodni rajtuk.
Aki ura az érzelmeinek, az az egész világot meghódíthatja.
Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.
Minden hazudhat öleléskor, csak a szemek nem hazudhatnak sohasem, a szemekből a messzeség kilátszik: az istenítően elkerekülőkből éppúgy, mint a megadással lecsukódókból.
Ha az eső lennék, ami összeköti az eget és a földet, akik soha nem lesznek eggyé... Vajon össze tudnám-e kötni az emberek szívét?
Minél élesebb (...) egy érzés, annál inkább igényli a magyarázatot.
Megegyeztek, hogy kerülik a hosszú búcsújeleneteket. Tisztában vannak azzal, hogy a néhány utólag lopott pillanat több fájdalmat tartogat számukra, mint vigaszt, s csak megnehezíti az elválást.
Ha az ember szemtől szembe ül élet és halál uraival, nem viselkedik racionális lényként.
A bűntudat minden bizonnyal a legszomorúbb emberi érzelem, de nem egyenlő a szeretettel: emésztő tűz, amely nem melegít senkit.
Nem baj, ha néha kiborulsz. Ebből látszik, hogy emberből vagy.
Én megőrzöm titkos vágyaid, mindig, mindig. Én ismertem minden álmodat, mindet, mindet. Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor, sokszor.
Az örömöt éppúgy állandóan, aktívan kell termelni, mint a fényt! Különben kialszik, s a sötétségbe beosonnak hozzád az éjszaka lényei: a csüggedés, a félelem és a meddő aggodalmaskodás.
Idővel minden emberi érték megkopik. Még azt is eltűröd, amit normális esetben nem fogadnál el. A békés együttélés (...) felér a megbocsátással. Soha nem fogod ugyan megszeretni azt, amit gyűlölsz, de megtanulsz együtt élni vele.
A vidám elme megvidámítja az orcát, de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
Facebook
Pinterest