Idézetek az érzelmekről
Tudunk vihart kelteni magunkban, s le is tudjuk csendesíteni a viharunkat. (...) Életünk valóban hajózás a nyílt tengeren, ahol nem lehet tudni, milyen vihart hoz a következő óra - de azért azon a hajón egy Kormányos is van!
A győzelem gyűlöletet nemz, mivel a legyőzött boldogtalan.
A könnyek jöttek, ahogy jöttek, miért kellene védekeznem ellenük? A sírás azt jelenti, hogy őszinték vagyunk. Őszinték saját magunkhoz.
Ha olyan világban élnénk, ahol a szabályokat felülírnák az érzelmek, akkor nagyon kényelmetlenné válna számunkra az élet.
Van olyan, amikor emberek némán egymásba áradnak. Nem azonnal feltámadó érzelem ez, mert ez nem ilyen közhelyes. Csak annak az ígérete. De megérezni a szenvedély esélyét, nos... az emberek többségének soha, de soha nincs ebben része.
A szerelem kimeríthetetlen forrás. Határos a csodával, ha nem a csoda maga. Változatossága és színei vetekszenek a csillagok számával. Hasonlít a tengerhez; szépséget és fájdalmat bőven mér.
A gyűlölet felhőként vonul át az emberi lelken, s nagysága és vastagsága arányában fedi el a napot.
Mondd, miért tud az ember sokkal kevesebbet elmondani arról, amikor jól érzi magát, vagy egyenesen boldog, mint arról, amikor szomorú és szerencsétlen?
Ahol fájdalom van, ott szeretet is van.
A férfiszívnek köves a talaja. (...) A férfi elveti, ami megterem benne... és gondot visel rá.
A romantika a félreértések művészete. A kétértelműség tudománya. Amely életcélt csinált a boldogtalanságból.
Amint csak a szegény ember ismeri a boldogság fogalmát, álmaiból: úgy csak a boldogtalan szerelmes érzi a szerelem igazi ízét.
Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent (...) -, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe... érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa.
És mint a lemenő nap a sarki pokolban, vörösen ragyogó jégtönk lesz a szívem.
A történetek mindig az érzelmeket célozzák meg, mégpedig olyan erővel, hogy egy-egy mese hatása alól nehéz kivonódni.
Facebook
Pinterest