Idézetek az érzelmekről
Csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek. (...) Időt vesztegetnek egy rongybabára, amitől egyszerre nagyon fontos lesz az a rongybaba, és ha elveszik tőlük, sírnak...
Ahol szerelem van, gyakran megjelenik a gyűlölet is. Léteznek egymás mellett.
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.
Aki nem tudja átélni a másik örömét, fájdalmát, aki képtelen belebújni egy másik ember lelkébe, aki nem éli át, hogy a másik ember önálló világ - az (...) nem tud szeretni még.
Fáj minden szó, Mint a kés az éj szívében. Még él az árny: Megpihent a lelkemen.
Indulatok, szenvedélyes érzelmek laknak benned, de bármekkora az erejük, végül is még mederben folynak, nem öntenek ki, nem okoznak árvizet az életedben.
Nem vagyok már Se tiszta, se hófehér. Nem vagyok boldog, De boldogtalan se még. De mozdul a vágy, lassan elolvad a világ.
Amikor azt játszom, hogy szerelmes vagyok valakibe, aki azt játssza, hogy szerelmes belém, akkor megesik, hogy tényleg szerelmesek leszünk egymásba. És persze, meg kell különböztetni a kreált érzéseket az igaziaktól. Amikor kicsi voltam, elvittek a kórházba, mert az apukám asztmás, és tartottak tőle, hogy örökölhetem. Akkor ott sikeresen kiprovokáltak nálam egy asztmás reakciót, ami aztán a későbbiekben sem múlt el. Az anyukám hiába vitt vissza a kórházba, hogy csinálják vissza valahogy, nem tudták. Egy érzéssel is ugyanígy van. Lehet addig provokálni, amíg aztán tényleg ott van.
A pozitív érzelmek mindig überelik a negatívokat. Az ember lelke vágyik a kibékülésre, a katarzisra.
Érzelmek dolgában nincs tanácsadó, senki nem lehet. Csak a szíved.
Van, hogy valakire nagyon büszke vagy. Szeretnéd megmutatni az egész világnak, hogy megismerjék, hogy szeressék, hogy elismerjék őt. De nem teheted. Nem mondhatod el senkinek, hogy te ismersz, szeretsz egy rendkívüli lényt. De így is büszke lehetsz rá. A szívedben, a lelkedben.
A szív egyes-egyedül, soha meg nem él: egy másikat kér.
Minden kapcsolatban normális jelenség s nem vésztünet, hogy időnként jobb egyedül; hogy az érzelmek is vágynak pihenésre; fáradtságuk múlékony.
A gondolkodást nélkülöző érzelmi élet lassanként elveszíti minden kapcsolatát a világgal is. A teljességre törekvő ember a világ megismerése mellett érzésvilága kifejlesztésére és kiművelésére is súlyt helyez. Az érzés éppen az az eszközünk, amely által a fogalmak konkrét életet kapnak.
Gondolkodásunk összekapcsol a világgal; érzéseink visszavezetnek saját magunkba. Csak az érzéseink tesznek bennünket igazán individuummá.
Facebook
Pinterest