Mécs László
1895. január 17. — 1978. november 9. magyar költő
Megszépül minden, ha valakié. Be szép egy kiskert, ha valakié! Be szép egy asszony, ha valakié! Be szép a szívünk, hogyha szeretik! Be szép az ország, hogyha szeretik! Megszépül minden, hogyha szeretik!
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
Ha gyűlölünk: egymásban önmagunkat gyűlöljük, mert egy-test-egy-vér vagyunk!
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni Egymást a sok ember, a sok-sok királyfi úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni.
Én tükre vagyok minden mosolyoknak, én azért élek, hogy visszamosolyogjak.
Facebook
Pinterest