Idézetek az emlékezésről
Ki más tudná újra felragyogtatni egy ember szívében a szinte teljesen feledésbe merült éveket? Néhány szó, egy ének, képek, melyek egyszer csak előkerülnek az emlékezet poros padlásáról - milyen drágák is lehetnek, ha Isten egy fénysugarat vet rájuk!
Az emlékeimet három csoportba lehet osztani: olyanok, amiket el szeretnék felejteni, olyanok, amiket képtelen vagyok elfelejteni, és azok, melyekről el is felejtettem, hogy elfelejtettem, amíg egyszer eszembe nem jutnak.
Valamiből egy van, nem élheted át még egyszer, Valamihez nem elég a szív, hanem már lélek kell. Van olyan út, ami százszor kísért az emlékekkel, Kár volt eddig álmodozni, itt az idő, ébredj fel.
Az agy nem kenyérpirító. Összetett. Lehet, hogy alig több egy kilónál, de abban az egy kilóban egy élet emlékeit tárolja.
A hősökre mindig emlékeznek, tudod, a legendák sosem halnak meg.
Új, hosszú távú emlékek tárolásakor nem korlátozzuk szellemi képességeinket, inkább megerősítjük őket. Memóriánk minden egyes bővítésével együtt jár intelligenciánk növekedése. A világháló a személyes memória kényelmes és vonzó kiegészítése, de amikor az internetet ez utóbbi helyettesítésére kezdjük el használni, és megkerüljük a konszolidálás belső folyamatait, fennáll annak a veszélye, hogy elménk gazdagságát korlátozzuk.
A várakozás nyitja az emlékek sorát, és az is zárja le.
Az emlékezet a legértékesebb valutája egy népnek.
Szörnyű az emlékezés, de még szörnyűbb, ha nem emlékezel.
Szép idő a gyermekkor. Ha az ember egyebet sem ismert meg a folytonos nyomorúságnál, ínségnél, megaláztatásnál, mégis szereti szépnek, jónak, boldognak mondani.
A tegnapi nap a halottaké s az emlékezésé volt. A csendes temetők felékesültek. Az ősztől letarolt sírhalmokon melegítő világító mécsek égtek, koszorúk feküdtek. (...) Aztán, öregbedett az este, kialudtak a mécsek. Az emlékezők serege hazatért... Egy esztendeig ismét éjszaka lesz a temetőben.
Az emberi tudás önkéntelenül is szubjektív; az emlékezet még inkább.
Az emlékek őrzésében nem a fájdalom a legrosszabb (...), hanem az egyedüllét. Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk.
Idő multával az emlékekből lassan kipusztul minden keserűség, szomorú hangulat s csak a jó dolgok maradnak meg.
Egy-egy illat felidéz bennünk egy embert és egy egész életmesét.
Facebook
Pinterest