Idézetek az emlékezésről
Ne balzsamozd be a múltat, hamvaszd el!
Az események emléke talán elhalványul az évek során, de az érzést mindörökre ott őrzöd a sejtjeidben.
Ami lehetett volna s ami volt Egy célba fut és az mindig jelen van. Léptek visszhangja az emlékezetben A folyosón át, ahol nem haladtunk Az ajtóhoz, melyet ki nem nyitottunk.
Vigyázz, mit teszel az életedben, mert minden pillanatból marad egy kép! Aztán meg nem szabadulhatsz tőlük.
Az agy nem bír mindent megemészteni. Először csak felöklendezi a magányosan töltött időt, a veszekedéseket, a kínos pillanatokat, a szégyent, a dühöt, amit nem sikerült másokra zúdítani. Ezek visszabugyognak a felszínre, és nem hagyják az elmét lélegezni. Miközben fuldoklik, újabbak jönnek. Egyre rosszabbak. Az agy végül önként választja az őrületet.
Képek. Ezeket visszük magunkkal. Minden mást hátrahagyunk. Azt mondják, csak a szépek maradnak a végére. Badarság! Jók és rosszak egyaránt itt vannak a fejemben.
A szép emlékek gyakran a csúfoknál is sanyargatóbbak. Hiszen míg a rossz emlékeket az agy idővel kegyesen megkoptatja, akár ki is törli, a kellemesek örökre nyomot hagynak bennünk, ne adja ég, formálnak is rajtunk. Még azután is élénken emlékszünk majd rájuk, amikor a hozzájuk köthető emberektől valamilyen okból eltávolodtunk.
Az emlékek sokkal erősebbek az akaratnál, tartósabbak a vágynál és a reménynél, az emlékek igazi hatalma rajtunk az, hogy nincs előlük menekvés, magunkkal visszük őket, ha eltagadjuk is.
Ami szép és jó volt az életben, az mindig is velünk marad.
A múlt egyedül emlékezetedben él tovább. Csak annyi hatalma van feletted, amennyit te adsz neki.
Az emlékezet elég kusza növény. Körbefon, átölel, és néha úgy a nyakadra tekeredik, hogy szinte megfulladsz tőle.
A gyermekkori emlékek olyanok voltak, akár a repülőgépre felvihető poggyász; mindegy, milyen messzire vagy milyen hosszú időre utazik az ember, csomagja nem lépheti túl a limitet.
Amit gyerekkorban belénk vernek, az bennünk marad.
A múltidézés nem kell, hogy múltban élést jelentsen! Azzal éppen a remélt jövőnket mételyezzük meg.
Képzeld el, hogy emlékezni fognak rád ezer évig! A dolgok, amiket csináltál, mikor éltél, átnyúlnak az időn és megérintik azoknak az embereknek az életét, akik még meg sem születtek. Ez egy álom. Ezért írnak az emberek könyveket, kezdenek vallást, találnak gyógymódot, indulnak elnöknek. De én... nem akarok nagy ember lenni. Nem érdekel, ha nem emlékeznek rám az elkövetkező ezer évben. Csak annyit kérek, ha átmegyünk az úton, vegyél észre!
Facebook
Pinterest