Idézetek az emlékezésről
Az emlékek kísértenek, Visszfényük egyre nő, Mit érnek, ha a lángokat Elmossa az idő? A tűz után, ha a mezőn Már pernye sem remeg, Ki látja meg a hamuban A szénarendeket?
Részegen tanulni csak akkor előnyös, ha a vizsgán is részegek leszünk.
A rosszat nagyon hamar elfelejtem, megbékélek vele, átalakítom magamban, a sok jó pedig világít bennem életem végéig.
Egy régi szempár fénye éget, hang suttog, elfoszló zene, s nyomán szívemben újraéled letűnt idők igézete.
Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij
A szerelem, mint egy bumeráng Visszatér elmúlt napjainkból.
A földi lét önmagában lenyűgöző élmény, ha mégoly természetesnek fogadjuk is el, aligha tudunk betelni a csodával. Talán ezért igyekszünk újra és újra megörökíteni a megélt mozzanatokat, megállítani a pillanatokat.
A halottat eltemették (...), csakhogy az emlék nem temethető, azt mindennap átgyönyörködi vagy átszenvedi az, aki vele él.
Azzal, ha emlékek között időzünk, még nem szűnnek meg a jelenlegi problémáink.
Minden fényképnek belső ereje van, megmozgatja a képzeletet, emlékeket ébreszt, gondolattársításokat, értelmezéseket indít el, valósággá válik.
Az emlékek összekötnek családokat, országokat, nemzeteket, férjeket és feleségeket, szülőket és gyerekeket. Az emlékek az életünk történetei. De mik vagyunk ezen történetek nélkül?
A mult nagyszerü emlékei, Feledtetik a rideg jelent.
Mi vagy az emlékeid nélkül? Maradnak a tervek, a vágyak? Mégis mi? Hogy verandás házat szerettél volna a Pelikán-tónál? De hisz nem emlékszel az odavezető útra, nem emlékszel az erdőre, a kilátásra, a párás és mégis friss levegőre, arra sem emlékszel, hogy a Pelikán-tó létezik. Arról sem tudsz, hogy léteznek tavak.
Vedd sorra a nőket, és az életed gombolyagát vissza tudod tekerni.
Az emlékek nagyjából ugyanazt a célt szolgálják, mint az álmok.
Néha azok az emlékek maradnak meg legjobban, amit inkább elfelejtenél.