Adam Alter

A társadalmi címkék nem feltétlenül veszélyesek. Önmagában semmi problémát nem jelent, ha valakit "jobbkezesnek", "feketének" vagy "munkásosztálybelinek" nyilvánítunk; e címkék annyiban károsak, amennyiben személyiségjegyeket társítunk hozzájuk.

A költők, énekesek és bohémek évtizedek óta idealizálják a pénz hiányát, ám az igazság az, hogy elég nehéz boldogulni legalább egy kis mennyiség nélkül.

A pénzen kívül nagyon kevés szimbólum képes háborúkat kirobbantani vagy barátságokat tönkretenni.

A megújulás és a kudarc között nagyon keskeny a határ.

Az embereket irányító gyenge erkölcsi iránytű sokkal hatékonyabban működik megfigyelés alatt.

Hosszabb elszigeteltséget követően még azok is küszködnek, akik megfelelő társas környezetben nőttek fel, hiszen rendszeres gyakorlás híján "társas izmaink" is elsorvadnak.

Ha nem tudjuk összevetni a világról alkotott képünket másokéval, és így megerősíteni azt, akkor általában elveszítjük a valóságérzékünket.

Mindannyian egy adott valóságba születünk, és fogalmunk sincs a világ többi részén létező számtalan egyéb valóságról. Ha nem találkozunk olyanokkal, akik ráébresztenek más normarendszerek létezésére, csak azokon a láthatatlan határokon belül tudunk gondolkodni, érezni és viselkedni, amelyek születésünktől fogva alakították a személyiségünket.

A másik tudatos utánzása vagy majmolása társas tabunak számít, a tudattalan utánzás azonban nagyon gyakori jelenség.

Rejtett, tudattalan hozzáállásunk a kisebbségekhez sokkal lassabban változik, mint nyíltan hangoztatott nézeteink. Sok ártalmas vélekedésünk olyan jól rejtve marad, hogy még mi magunk sem vagyunk tudatában a létezésüknek.

Az elképzelt társas támogatás néha éppen olyan hatékonyan enyhíti a fájdalmas élményeket, mint a valódi, élő társas támogatás.

Az embereknek nem nagyon vannak kvantumfizikai, agysebészeti vagy szerves kémiai megérzéseik, mert ezek a tudományterületek nagy szakértelmet igényelnek; laikus elméleteknek vagy botcsinálta ötleteknek nem adnak teret.

A természet ugyanúgy állítja helyre a mentális működésünket, ahogy az étel és a víz a testünkét.

A napi élet dolgai - a forgalom kerülgetése, a rabszolgamunka-szerű döntéshozatal és ítélkezés, az idegenekkel való interakció - kimerítő tevékenységek, és amit az ember alkotta környezet elvesz tőlünk, a természet visszaadja.

Időnk nagy részében kognitív fösvények vagyunk, vagyis igyekszünk a lehető legkevesebbet gondolkodni.