Idézetek az emberismeretről
Aki ismeri a csend legyőzhetetlen békéjét, azt nem lehet megbántani, és az nem is bánt meg senkit.
Abban az esetben, ha cselekedeteid gonosz következmények rendszerébe torkollnak, téged a cselekedetek - és nem a magyarázkodásod - alapján kell megítélni.
Az ember azon a napon veszíti el az ifjúságát, amikor cinikussá válik.
A gőgös ember csak várfalat emel maga köré, amely mögött tulajdon félelmét és kételyeit próbálja elrejteni.
Ki tudhat többet a szörnyetegről, mint egy másik szörnyeteg?
Bízni az emberi erényben, az erények legnemesebbje közé tartozik.
A megszokás (...) rögzíti (...) a hibát.
Hangosan dicsérek, finoman ítélek!
A sértett fenség póza többnyire egy gyáva, gyenge gyermeket takar.
Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
A kíméletlenül őszinte ember éppen úgy élvezi a kíméletlenséget, mint az őszinteséget. Talán még jobban is.
Minden tömegben vannak emberek, akiket észre sem vesznek, és akik csodálatos hírnökök. Ők maguk sem tudják, hogy azok.
A buta nem emlékszik és nem bocsát meg; a naiv emlékszik és megbocsát; a bölcs megbocsát, de nem felejt.
Azt hiszik, hogy normálisak, csak azért, mert mind egyformák.
Azt hiszem, én olyan vagyok, mint egy magányos farkas. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretem az embereket, de - az igazat megvallva - csak akkor kedvelem őket, ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és fejükbe látni.
Facebook
Pinterest