Idézetek az emberismeretről
Meg van írva a Bibliátokban: "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat", s ti úgy véltétek, ez azt jelenti, annyira kell szeretni felebarátunkat, mint amennyire magát szereti az ember. De tévedtek, mert ez azt is jelenti, azért kell szeretned felebarátodat, mert ő egy veled, tekintve, hogy csupán egy ÉN létezik. A tengerben számtalan hullám van, mégis azok a hullámok egyek a tengerrel, a tengerből jönnek létre, s csak természetüket, formájukat tekintve különbözőek. Így van ez veletek és felebarátaitokkal is. Csak ha az emberiség észreveszi ezt, akkor fog megszűnni az ellenségeskedés. (...) A konfliktus szülőanyja a különbözőség illúziója.
S mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme! Mily határtalanok tehetségei! Alakja, mozdulata mily kifejező és bámulatos! Működésre mily hasonló angyalhoz! Belátásra mily hasonló egy istenséghez! A világ ékessége! Az élő állatok mintaképe!
A folyó talán nem folyna többé, ha tudná, hogy a patak kiszárad, de az ember nyugodtan eszik olyan emberek közelében, akik majd meghalnak éhen.
A nevetés mély forrású, mélyebb az emberi szívnél, mely szabadító erőként fakad fel a legválságosabb pillanatokban, és el tud söpörni minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát - amellyel a szegény, gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengesse nyomorúságos kis életét.
A világ, a társadalmi világ elviselhetetlenül bonyolult: kétmilliárd hang szól benne, és mindenkinek egyformán fontosak a gondolatai, mindenki egyformán ragaszkodhat foggal-körömmel az élethez, miközben egyedülállónak hiszi önmagát, pedig senki sem az.
Éppen olyan ember, mint a többi, némán szenved a magánytól, próbálja igazolni a tetteit, erősnek tetteti magát, amikor gyenge, és gyengének tetteti magát, amikor erős, lemond bármilyen szenvedélyről egy veszélyes munkáért, de ennek nemsokára vége, a jövője tele van tervekkel, a múltja pedig sok-sok csalódással.
Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelről láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem.
Amikor huszonnégy órával hamarabb van igazunk, mint az emberek többségének, huszonnégy óra hosszat bolondnak néznek minket.
Élete során egyszer mindenki senki volt, még a polgármester is.
Mindőnkben tömérdek gonoszság és alantasság van. Mégis viszonylag kevesen válunk sérült lelkű, torz paranoiássá. A humán hangoltságú egyedeket nehezebb belevinni a szörnyetegségbe.
Húsz-egynéhány évesen az ember hajlamos azt hinni, hogy mindenkinél okosabb. Harminc fölött csupán remélheted, hogy mások még hülyébbek.
Óvatosnak kell lenni, ha azt kérdezzük, boldog-e, mert ez a kérdés az embereket nagyon rosszul is érintheti.
Semmi sem bosszant úgy sok mai fiatalt, mint az, hogy megértik.
Ez az ember őrült! Mindig azért nyomorog, hogy ne nyomorogjon.
A tömeg összecsődítésének nincs annál egyszerűbb módja, mint közhírré tenni, hogy egy bizonyos időpontban, egy bizonyos helyen valaki megpróbál valamit, s ha nem sikerül, az életével fizet.
Facebook
Pinterest