Idézetek az emberismeretről
Az ember a világ urának érzi magát, amikor szeret.
Az ember - tudnivaló - nem boldogságra született.
Mikor a legelemibb értelmi higiénia megköveteli, hogy ne törődjünk önmagunkkal, kíváncsiak leszünk másokra.
Az ember csak akkor ismeri föl a határokat, amikor átlépi.
Azt nem mondhatnám, hogy az emberi lényeknek nincs mit tanulniuk. Néha gondolkodás nélkül szeretünk és gyűlölünk. Túl sokat várunk egymástól és gyakran tévedünk.
Nincsen gonoszabb ember annál, aki azelőtt jó volt, de egy másik gonosz őt is gonosszá tette.
Az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak a gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és így másképpen alakul és alakít.
Amikor valami olyasmi történik, ami meghaladja a józan észt, a szkeptikusok is hívőkké válnak egy magasabb erőben.
Az emberek imádnak a sikeresek és gazdagok társaságában lenni, hiszen mellettük, az árnyékukban meghúzódva úgy érzik: ők is kiváltságosak. Valójában csak vérszívó piócák, akik mások sikeréből táplálkoznak.
Minden élőlényben tűz van: az egyikben lassú, a másikban gyors.
Gondolj arra, hogy milyen buta az átlagember, és rádöbbensz, hogy az emberek fele még annál is butább.
A világ az a hely, ahol a dolog nem az, ahogy van, hanem ahogy hat. A világban az embert nem valódi élete, hanem színészi teljesítménye szerint ítélik meg.
Az ember asszimilációs képessége határtalan. Haeckel azt mondja, ha nem ég hamuvá, az ember a poklot is órák alatt megszokja.
Nem baj, hogy az emberek nem ismernek engem; a baj az, ha én nem ismerem az embereket.
Hiszek a jóban, ebben a tünékeny és megfoghatatlan fogalomban, és hiszek a rosszban is; azok tulajdonsága ez, akik bizonyosnak vélik magukat az igazságban.
Mindannyian teszünk olyasmit, ami miatt szomorúak vagyunk, vagy amit később megbánunk. Valójában nem is lennénk emberek, ha nem követnénk el icipici hibákat újra és újra.
Ha egy kicsit felelőtlen tudna lenni... Mennyivel jobb azoknak, akiknek szerencsés kutyatermészetük van: bármi éri őket, megrázzák magukat, s lepereg róluk a gond, mint kutyáról a víz, s utána megkönnyebbülten futnak tovább.
Facebook
Pinterest