Idézetek az emberismeretről
Biológiai szempontból az ember csupán az emberszabású majmok egyike, akit csak a saját magunk iránti szentimentális érzelmek miatt szoktunk valamiféle egészen különálló és különleges lénynek tekinteni.
Az ember sokkal könnyebben alkot magának rossz véleményt arról, akit megbántott vagy akinek szándéktalanul is ártott, mint arról, akivel jót tett.
A világ minden teremtménye közül az ember az egyetlen, amelyik értelmetlenül és indokolatlanul öl, pusztán azért, mert örömet szerez neki, ha szenvedést és halált okozhat.
Nem vagyunk tökéletesek. Egyikünk sem az. Hibákat követünk el. Tönkreteszünk dolgokat, de aztán megbocsátunk és továbblépünk.
A Rák jegyű ember az édesvizű tavak szelíd ringásának és a folyó áramlásának zenéjében él, - úgy szeret, mint gyermekét az anya, akinek érzelmei megállnak a család határainál. Csak az "övéit" szereti.
Az idő hamarabb kikezdi a hálát, mint a szépséget.
Valóban igaz lenne, hogy az ember azokat ítéli el leginkább, akiket a legjobban irigyel?
Meghalni csak emberek tudnak, de benne nem volt már semmi emberség.
A legtöbb ember felületesen szemléli a dolgokat, és így is ítél, aki viszont úgy lát, mint Jeanne, annak a szeme áthatol mindenen, az olvasni tud a szívekben, és olyan képességeket is felfedez az emberekben, amelyeket más észre sem vesz, mert a felszínen semmi nem árulkodik róla.
Adni az ember igen nehezen tanul meg - ha megtanul egyáltalán. Mindent meg akar enni, meg akar szerezni, s ez így van nemcsak az élelemmel, de a másik lénnyel is: akitől kap, azt szolgálatra kényszeríti. Ennek a szolgálatnak a legfontosabb része nem is a testi, hanem a lelki szolgálat.
Elsősorban azonban mindannyian Emberek vagyunk. Csak aztán lehetünk férfi és női emberek.
Aki kevéshez szokott, kevésre vágyik, s minél kevesebbre vágyik az ember, annál boldogabb.
Facebook
Pinterest