Idézetek az emberismeretről
Az emberek inkább jók, mint rosszak, mihelyt semmi káruk vagy hasznuk nincsen abból, hogy milyenek legyenek.
Kizárólag tetteik - és nem gondolataik vagy szándékaik - alapján ítélhetünk meg bárkit is.
Milyen magányos lehetett egész életében - talán úgy, hogy nem is tudott róla -, mert az önző emberek mindig magányosak. Ki tudják zsarolni mások szolgálatát és még a gyengédségét is - de a szeretetét senkinek. Ideig-óráig a szeretetet is, de csak annyi időre, míg le nem leplezik magukat. S ez az idő mindig nagyon kevés.
Ha valaki egyszer alamizsnát fogadott el, az olyan sebet éget rajta, hogy sohasem múlik el.
Ha egy csomó derék, csöndes ember semmiről semmit nem akar tudni, akkor mindig készül valami.
Akármit mondanak a poéták, a bánat nem tör csontot. Szinte hihetetlen, hogy mennyit elbír belőle az ember. Vannak konstrukciók, hogy mindegy nekik, akár egy font a bánatból, akár ezer mázsa.
Megértettem, hogy a kommunizmus nem tud és nem is fog fennmaradni. Az emberek természete miatt. Megértem, hogy a demokráciának van egy kis esélye. Az emberi természet miatt.
Csak a játszó ember - egész ember.
A szerelmes embert mindig arról lehet fölismerni, hogy rossz stilisztának tartja magát, amely tulajdonság nem fordul elő más halandónál.
A birtoklás örökre befagyaszt az "én"-be, és örökre elválaszt a "mi"-től.
Nem igazán kedvelem ezt az embert. Mindig olyan őszinte és nyílt, és egy kicsit közönséges, de azért jó ember. Valahogy mintha ragyogna, úgy, ahogy én nem tudok.
Az emberek gyakran hajlamosak rá, hogy az elveszett kedves mását keressék, ami mindent megnehezít. Lehetetlen megmaradni valakinek az árnyékában, miközben a nap mozog az égbolton.
Aki könnyelműnek született, arra fizet rá, ha egyszer meggondolt és takarékos akar lenni. Mert nem ért hozzá, hogy mikor és hogyan legyen az.
Nem amit elejtesz, hanem ahogy elejted, az ítél és megítél.
Az irigység azt jelentette, hogy az illető különbözött a többiektől, egyéniség volt, méghozzá meglehetősen kicsinyes, ha ilyen érzés kerítette hatalmába.