Idézetek az emberismeretről
S ez minden, amiért az ember él? Setét, üres, határtalan kebel, Oh, a te magányod rémítő lehet! S így útazóim útra nem vezetnek. Egyik mint bálványt, hitvány port ölel, A másik rommá tenné a világot, Csak hogy fölötte ő lehessen úr.
Mindnyájunkban több személy lakozik. Különböző személyek. És néha önállósítják magukat, és egy darabig ők uralkodnak, és az emberből más ember lesz, egy olyan ember, akit előzőleg nem ismert. De aztán visszaváltozik régi önmagává.
A tökéletesség taszító. Különösen, ha másban véljük felfedezni azt.
A képmutatás: a bűn tisztelgése az erény előtt.
Mennyire másképp néznek ki az emberek, amikor mélyen a szemembe néznek! Mintha átváltoznának. Ha engem kérdeznek, szerintem igaz, hogy a szem a lélek tükre.
Közönyös a világ... az ember Önző, falékony húsdarab, Mikép a hernyó, telhetetlen, Mindég előre mász s - harap.
Valamennyi üldözési jelenetben, amit csak láttunk, a hős felmenekül a tetőre. Földhözragadt családom ezt sose volt képes megérteni. Mit keresnek odafent? Nézd már, felmászik a toronyba! Látod? Ugye megmondtam? Hollywood azonban mégiscsak többet tudott az emberi lélekről, mint mi. (...) Talán, mert valaha fák között éltünk, és onnan származik az ösztön, hogy veszély esetén felfelé kapaszkodunk.
Az életek is úgy repednek meg, ahogy a jég. Személyiségek. Egyéniségek.
Alig van szenvedély, amely idővel bűnre ne vinné az embert.
Rosszmájú embereknek, akik szeretnek mindenen csúfolódni, nagy gyönyörűség lehet, ha ismerik egy asszony titkát, ha tudják, hogy a szemérmessége hazug, hogy szelíd arca mély gondolatot leplez, hogy tiszta homloka mögött valami szörnyű dráma lappang. De vannak viszont lelkek, akiket az ilyen látvány őszintén elszomorít és sokan a nevetők közül is, ha otthon egyedül vannak a lelkiismeretükkel, megátkozzák a világot és megvetéssel illetik az ilyen asszonyt.
Ahogyan egy párizsi nő a kendőjébe burkolózik, ahogyan az utcán lábait emelgeti, abból a hozzáértő kitalálhatja rejtek-útjainak titkát.
Minden ember annyit ér, amennyivé önmagát teszi.
Az emberek a fényre törnek, de nem azért, hogy jobban lássanak, hanem hogy hatásosabban tündökölhessenek.
Az emberek alapvetően megmaradnak olyannak, amilyenek eredetileg voltak.
Az ember nem felnőtt még huszonkét éves korában. Legalábbis manapság, ebben a világban nem az. Felnőttnek látszik, de valójában taknyos kölyök.
Facebook
Pinterest