Idézetek az emberismeretről
A hegyek nem szólalkoznak össze, de az emberek igen.
Maga fél megváltozni. Inkább képzeli, hogy elmenekülhet, ahelyett, hogy megpróbálná. Mert ha kudarcot vall, semmije sem marad. Ezért feladja valami valódinak az esélyét, hogy a reménybe csimpaszkodjon. A remény meg... csak a nyápicoknak való.
Nem lehet valakit megismerni, akit nem szeretek, és nem lehet szeretni valakit, akit nem ismerek.
Visszafogottsága már-már ridegséggel volt határos. Jéglány – így nevezte őt magában. És az volt az egyetlen vágya, hogy megtörje a jeget, mely alatt megbújt a nő.
Mind szánalmasak vagyunk. Ez tesz minket olyan érdekessé.
Alkudj meg! Csak egyszer. Mit számít az? - Mindent. A megalkuvás olyan, mint a leszaladt szem a nylonharisnyán. A szem fut tovább - és az ember végül leszaladt szemekből áll.
Lehet, hogy az emberek csak a borstól olyan mérgesek. Az ecettől lesznek savanyúak, a kinintől keserűek és a törökméztől édesek. Bárcsak köztudomásúvá válna mindez, akkor legalább a felnőttek nem lennének olyan szűkmarkúak a cukor osztogatásában.
Csak a gyáva lelkűek nem képesek a sértést elviselni.
Nemes és nagy lelkeknek az a tulajdonságuk, hogy a kicsinységekkel nem törődnek.
A szenvedély általában remek módja annak, hogy az ember irtó nagy slamasztikába keveredjen.
Mindenkinek szüksége van egy helyre, ahol elhiheti, hogy képes véghezvinni valami fontosat, nem gondolod? Még ha ez nem is több annál, mint hogy pusztán boldog és jól érzi magát.
Mindenki arra gondol, hogy megváltoztatja a világot, de arra senki sem gondol, hogy magát változtassa meg.
Akármilyen tökéletes vagy is, amilyen persze nem lehetsz, (...) mindig lesz valaki, aki megmondja, hogy ez így nem jó! Nem lehetsz kóser mindenkinek. Nem is lehetsz mindig egyenletesen a zsenialitásod teljében, ugyanis gyarló matériából: emberből vagy.
Az emberi természet és a szív olykor olyan csökönyös és olyan számon kérő tud lenni - és a legtöbbször ebbe bele is hasad egy kicsit.
Aki titkot őriz, rendszerint keveset s rosszul alszik.
Facebook
Pinterest