Idézetek az emberismeretről
Különös, hogy egy haláleset milyen megfontolttá teszi az embereket.
Az élet néha épp akkor kólint fejbe bennünket egy-egy felismeréssel, amikor már azt hittük, hogy mindent nagyon okosan kiagyaltunk. Amikor azt képzeljük, hogy megbízhatunk az emberismeretünkben.
A boldog emberek hamar elfelejtik, hogy milyen is volt, amikor még nekik is gyötrődniük kellett.
Az emberek azt látják, amit látni akarnak, és akkor, amikor szükségük van rá.
Kérdéseket teszek fel az Úristennek, és magam felelgetek rájuk, de már nem is a Jóistennel perelek, ővele már megbékültem valahogy, inkább az embereken bánkódom; miért olyan gonoszak az emberek, amikor pedig jók is lehetnének? Miért kell a maguk és a mások életét megkeseríteniük, amikor csak rajtuk múlik, hogy boldogan és szépen éljenek?
Mivel több az ember az állatnál? Semmivel - minden csak hiúság.
A diszkrimináció és az előítélet azokra vár, akik maguk is így élnek.
Egy egészséges ember nem kínoz másokat. Általában a megkínzottakból lesznek a kínzók.
Az a benyomásom támadt, hogy szívesebben sóvárogsz valaki után, akit úgysem kaphatsz meg soha, minthogy olyasvalakivel legyél, akit viszont igen.
A sértegetések azoknak az "érvei", akiknek nincsen igazuk.
Nem azt próbálom kitalálni, ki vagy. Nem érdekel, hogy ki vagy. Csak azt akarom tudni, miért vagy az, aki.
Az embernek megvan az a szörnyűséges képessége, hogy érzéketlenné tudja tenni magát - amikor neki tetszik.
Egy nem változik: az emberi természet. Nincs erkölcs, érvelés, csoda, mely igazán és mélyen változtatni tudna az emberi természeten.
Te félsz szeretni! Nem mersz szeretni senkit sem! Félsz, hogy megint jön az önelvesztés... a fulladás... (...) Túl fájdalmas lenne neked az igazi odaadás. Túl veszélyes. Életveszélyes. (...) Tele vagy drótakadállyal! Véded magad, szögesdrótokkal. (...) Jéggé fagyott tűz lángol benned.
A fiatalok gyakran meggondolják magukat, mert azt hiszik, övék az örök élet a világon.
Facebook
Pinterest