Idézetek az emberismeretről
A szabad akarat létezésébe vetett hit delíriumos hallucinációvá változtatja az életet, s ezt csak azért nem diagnosztizálják, mert az emberek többsége osztozik benne.
Amit magadba fojtasz, az belül alattomban tovább rág. És ha megszabadulsz egy-két nyavalyás görcstől, több hely jut az örömöknek.
Vannak a földlakók, akik úgy élnek, akár a versenycsigák, leloholják élethosszukat, és soha el nem szabadulhatnak a sorspályáról, amelyhez nyálkájuk nyálasztja őket. És vannak a világlakók, akik otthonosak itt is, ott is, mert egy plusz gén folytán velük született a harmónia, és mert a képzeletükre hagyják magukat.
Az erős emberek, épp erejük, bátorságuk következtében védtelenebbek az érzésekkel szemben, mint a gyávák.
"Mink már összetanultunk"- mondta az öreg, de a fiúk emögött azt is érezték, hogy ők nemcsak tanultak, de tudnak is! Nemcsak néznek, de látnak is, nemcsak hallanak, de értenek is, nemcsak tapintanak, de fognak is, és egész kibontakozó egyéniségük tele van a valóság és a természet szeretetével.
Minden emberben van valami odabent. Valami, amit meg lehet hajlítani. Ki lehet nyújtani. De ha túlfeszítik, akkor eltörik. És vele együtt az ember is.
A bírálat veszélyes szikra: könnyen robbanást okozhat a büszkeség lőporkamrájában - olyan robbanást, amely néha sietteti a halált.
A vicces részegek jó kiegészítői bármelyik bulinak. Nem keresik a balhét. Csak isznak és röhögnek.
Némelyik embertársunkat könyv alakban kéne tartani, hogy időnként átlapozhassuk bizonyos fejezeteit.
Mindenki tudja, hogy nem lehet megcáfolni egy pletykát.
Minden őrült azt hiszi magáról, hogy normális.
Egyszerű matematika: az emberek vagy segítenek, vagy hátráltatnak.
Kétféle ember van. Az egyik valaki akar lenni, a másik valamit akar tenni. Én az utóbbihoz tartozom.
Nem ítélkezem embertársaim fölött, amíg meg nem ismertem őket.
Jobban pusztít a cinizmus, mint az atombomba.
Facebook
Pinterest