Lucio Della Seta

Az emberi lény legnagyobb félelme - a halálfélelem mellett, amellyel gyakran együtt jár - az, hogy értéktelen mások szemében, negatívan vagy ellenségesen ítélhetik meg. Ez azért különös, mert szinte sohasem fordul elő, hogy mások ennyit foglalkoznának velünk; csak alkalomszerűen és futólag teszik ezt.

Amikor hibákat követünk el, az nem azt jelenti, hogy elhibázottak vagyunk, hanem hogy teljesek.

Élj és cselekedj úgy, mintha minden tőled függne, ám ugyanakkor tudva és örvendezve azon, hogy ez nem igaz.

A szabad akarat létezésébe vetett hit delíriumos hallucinációvá változtatja az életet, s ezt csak azért nem diagnosztizálják, mert az emberek többsége osztozik benne.

Lemondani valamiről csak akkor lehetséges, ha a le nem mondás még a lemondásnál is kellemetlenebb érzést okoz.

A természet részei vagyunk, ránk is ugyanazok a törvények érvényesek, amelyek a világegyetemet irányítják; s még ha nagy E-vel írjuk is a nevét, az ember akkor sem lesz képes szabadon döntéseket hozni, vagyis önállóan, függetlenül a létét meghatározó külső és belső erőktől. Ez olyan lenne, mintha egy üstökös maga döntené el, merre haladjon.

Az agy ugyanolyan szerv, mint a szív vagy a máj, és nincs semmi alapja azt hinni, hogy a lélek épp a hormonokban lakozik.

Azok a mendemondák, miszerint szaporodnak az egészségünket fenyegető veszélyek, egy olyan legendából fakadnak, ami egyidős a világgal, és tömören így foglalható össze: valaha régen jobb volt a világ, mi pedig ma csúnya és nehéz időket élünk.