Idézetek az emberismeretről
Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában.
Minden nap elmegyünk mellettük, de soha nem nézünk rájuk. Nem akarjuk látni a szomorúságot a tekintetükben. A vágyódást a szívükben. A magányt a szemükben. De néha meg kellene állnunk, hogy ránézzünk ezekre a zárkózott emberekre. Miért? Ha elég jól megnézzük, talán felismerjük őket.
Megtanultam, hogy üres ember, aki mellett nem fér el a múltja.
A gondolkodás a lehető legkeményebb munka, valószínűleg ezért gyakorolják oly kevesen.
Átölelte az asszonyt, aki nem ellenkezett. Forrón egymáshoz simultak. De amikor szétváltak, a férfit újból megütötte a gyönyörű, kék szempár különös, hideg, számító pillantása.
A középszerű emberek legnagyobb gyávasága, hogy nem hajlandók tudomást venni a tényekről.
Az emberek korról korra fejlődve nem tanulnak az ősök hibáiból, hanem újra meg újra elkövetik azokat, ráadásul halmozottan. A hibákat és hülyeségeket majmoljuk elődeinktől, nem pedig az értelmes, bölcs, hasznos dolgokat.
Az ember életét a gondolatai alakítják. Ha a rosszra figyel, akkor csak a rosszat veszi észre maga körül, és az tölti be egész lényét. Ellenkező esetben szabadon marad a gondolatainak "fenntartott hely" egy része - legalábbis így tapasztalta -, és ebbe a szabadon maradt részbe beszivároghat valami jó is. Ha valaki dagonyázni akar a rosszban - hát csak tessék, de akkor ne csodálkozzon, hogy nem történik vele semmi jó.
Ha szeretek valakit, akkor egyszerre ismerem fel benne, akivel teljesen egy vagyok, s aki teljesen más, mint én.
Az ember tekintete nem hazudik. Szavakkal lehet hazudni, de a szem mindent elárul.
Olyan erős bennünk a késztetés, hogy megmagyarázzuk és értelmezzük a dolgokat, hogy még ha tudjuk is, milyen keveset érnek, nem hagyunk fel a magyarázatok keresésével.
Az ösztönök mindig erősebbek az értékeknél és a hitnél. Nem könnyű elfogadni ezt az egyszerű igazságot.
A szemlélődésnek számos aspektusa van: amikor másokat figyelsz, te magad kissé magasabb rendű, távoli kívülálló vagy. Ha felülről nézed a dolgokat, rájössz, hogy aki veled üvöltözik, valójában az apjára vagy az anyjára haragszik, te csak véletlenül kerültél az útjába.
A kitartás és az önfejűség között az a különbség, hogy az egyik többnyire erős szándékból fakad, míg a másik erőtlenségből.
Húszévesen az akarat uralkodik rajtunk, harmincévesen az ész, negyvenévesen pedig a megfontolás.
Facebook
Pinterest