Idézetek az egyéniségről
Túlságosan individualista vagyok ahhoz, hogy hagyjam magam begyömöszölni egy mindenkit egy kalap alá vevő és meglehetős gyűlölettel emlegetett hímnem többes számába. Rám ne következtessen abból, hogy milyen a többi férfi. Ez sértő rám nézve, méghozzá nagyon!
Nem azért élek, hogy arra ügyeljek, miként vélekednek rólam!
Nem az én érdemem, amit apám csinált.
Aki él, az maga is legyen egy a fényes lángok közül!
Mindnyájunknak szükségünk van a többiek elismerésére. Ám ha ennek az az ára, hogy nem lehetünk önmagunk, akkor... túl nagy ez az ár.
Azt gondolod, hát jó, idétlenül futok, és ilyen hülye nagy fejem van, meg vastag a combom, és senkinek nem tetszem, de legalább meg tudom nevettetni a többieket. És ez annyira jó érzés, megnevettetni másokat, hogy talán egy kicsit túlságosan is erre alapozol mindent. Valahogy azt gondolod, hogy ha nem vagy vicces, akkor nem vagy... senki sem.
Önmagam szeretnék lenni. Szeretnék szabadon dönteni, tanulni akarok a hibáimból, nem pedig rettegni, bűntudatot érezni és aggódni, hogy már megint nem feleltem meg az elvárásaitoknak.
Ha az életed végére nem marad egyebed, mint saját magad, az nem is olyan kevés.
Sorsodat nem az határozza meg, hogy egyszer legyőztek, hanem az, hogy a vereség után mihez tudsz kezdeni deformálódott önmagaddal.
A világban minden mulandó, és olykor előnyösebb, ha mások szemében nehéz eset vagyok.
Ostobaság volna tudatosan szabályoznom azt, amire tudat alatt gondolok. Ha ilyet tennék, akkor valami olyasmit is elveszítenék magamból, amit amúgy jónak tartok.
Soha, sehol, semmilyen körülmények között nem érthetünk egyet azzal, hogy az embereket szürke masszának tekintsék.
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek.
Ha igazán ismernél, minden, amit rólam hiszel, megváltozna.
Mindenekfelett fontosnak kell látszanod. Ne menjenek át kis döntések a kezeden, hacsak nem "szívesség"-nek nevezett csendes dolgok, amivel egyes emberek hűségét szerzed meg.