Idézetek az egyéniségről
Az élet színház, csibéim! Énjeink, melyeket eljátszottunk, kifakult jelmezként lógnak emlékezetünk ruhatárában. Föl tudjuk venni, el is tudjuk játszani újra.
Sohase engedjétek, hogy bedaráljanak titeket bármiféle hazug közösbe. Tanuljátok meg jól, hogy más az Egység, és más az Egyformaság.
Éld át a gondolataimat és az érzéseimet - és teremtsd újra magadban. Minden benned születik.
Az a baj, hogy az emberek gyávák, nem mernek szembenézni a dolgokkal. Mintha nem látnák, mi van az orruk előtt. Én nem ilyen vagyok. Engem nem lehet eltéríteni semmitől.
Föl sem ismernék a rólad készült képek, ha látnák egymást.
Mi irányítjuk jellemünk fejlődését, ami majd meghatározza azok jellemét, akiket magunkhoz vonzunk.
Elvégre az vagy - ami vagy. Viselj parókát milliónyi fürttel, Járj ölnyi sarkakon vagy trónra ülj fel, Az maradsz mindig, ami vagy.
Én megértem, hogy valaki keresi önmagát, és hogy ennek az egydimenziós álomnak megfeleljen, jelmezt ölt, no de miért mindenki ugyanazt?
Az elme a takács, ő szövi a jellem belső szövetét és a körülmények külső szövetét is. Amit addig tudatlanságban, fájdalomban és bánatban szőtt, szőheti megvilágosodásban és boldogságban is.
A személyiséget nem lehet egyetlen szóval meghatározni, hiszen mindazoknak a tulajdonságoknak az összessége, amelyek egyik embert a másiktól megkülönböztetik.
A kezdeményezőkészség igen ritka tulajdonság. Arra készteti az embert, hogy megtegye, amit tenni kell, még ha nem is mondják neki.
Az élet egyetlen leckéje sem volt olyan fájdalmas, mint az, melyben örökre megtanultam, hogy nem kötelességem minden sértést, minden igazságtalanságot megtorolni.
Fülünkkel hallani, szemünkkel látni bármely korban kimondottan eredeti dolognak számít.
Lásd a hajnalcsillag is sokadmagával él a mindenség határtalan terében. De ő maga mégis egy közöttük s a maga külön pályáján halad. Az ember is örökkön különvalónak érzi magát.
Akármilyen viaszból is a gyertya, a láng a fő. Testileg akármilyen vegyülék is az ember, a test nem a lélek.