Idézetek az egyéniségről
A gyalogos ember nem magaslik ki a szürke, ismeretlen tömegből, elmerül a névtelenség hullámaiban, a gyalogjárás szétzúzza az ember egyéniségét.
Megismételhetetlen színház vagyok, mint minden ember. Szereplőim mindazok, akikkel találkoztam. Ezt a pótolhatatlan és másolhatatlan színházat nagyra tartom mindenkiben.
Mi magunk is alkotások vagyunk, érdekesebbek, mint a saját műveink.
Embernek lenni, ha már emberek vagyunk, elég bajos és körülményes feladat. Mindenki maga találja ki, hogy mit tesz az: embernek lenni.
Mindannyian kísérletek vagyunk, önarcképet költünk, esélyként megkaptuk magunkat, hogy készítsünk belőle valami egészet. Mindenki összeügyetlenkedi a maga játszmáját, amelyet számon tart egy megvesztegethetetlen angyal.
Vagy, aki vagy, egyetlen a többi között, tehetséges vagy tunya, messzire látó vagy bandzsi, egy ember, aki több kényelmetlenséget túlélt, dolgozott mindenfélét, sok embert elvesztett, még egészségesnek hiszi magát, nem él száműzetésben, és megvan a királysága. Övé az, ami megtörtént vele, búcsúdélután. Talán elszökik a boldogság, talán jön valami baleset, de minden hely kiváló, ha rácsodálkozom. Már csak az lep meg, hogy az élet milyen rövid volt.
Az emberek egész életedben meg akarják majd mondani, hogy ki vagy. Csak vissza kell ütnöd és azt mondani: "Nem, ez vagyok én!" Azt akarod, hogy máshogy nézzenek rád az emberek? Érd el! (...) Ha azt akarod, hogy megváltozzanak a dolgok, menj és változtasd meg őket, mert ebben a világban nincsenek Tündérkeresztanyák.
Egyszer volt, hol nem volt c. film
A szavak, melyeket nem ejtünk ki, a szavak, melyek bennünk maradnak, azok is föltárják lényünket, maradéktalan.
Nem akarok érdekes lenni, csak egyszerű.
Sekély vizek, csillogó fölületek gyöngyhalásza vagy. Igazságod: káprázat. De mégis a te mélységed az igazi mélység, holott fenekét nem éri el semmiféle mérőón, s mégis a te igazságod lesz igazság egy varázslat által. Ne vágyakozzál az igazi tengerre. Ott is csak a fölszín a szép. Ha mélyebbre bukol, mint tested magassága, már nem tudsz lélegzeni, már nem lehetsz természetes.
Időbe telik (...), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.
Nagy és emberinél feljebb való érdem az, a mely magányosan, mint a magas cserfa a széles téren, felségesen, mint a sugár kőszirt a tenger közepében tud állani. Ritka érdem az, a mely a maga becsében beborítva, csupán magában találja jutalmát.
A magaszeretet erőt vesz ott, a hol önnön belső titkos ítéletünket sok csalfa száj visszahangoztatja.
Mostanra már úgy gondolom az az igazi a vitéz aki estéből újra fölkel esendő mégis messze néz.
A tudásra, önmegvalósításra, szabadságra (...) kiéhezett nők most enni kérnek. És ez szembemegy mindazzal a megszokott képpel, amit eddig a nőhöz társítottak. A nő eddig szelíd volt, most vad lett, időnként követelőző is. A férfi határozott és irányító volt, most megingott, elbizonytalanodott saját férfiúi erejében. (...) Eddig a férfit tartották a teremtés koronájának, mára kiderült, hogy együtt vagyunk azok.
Facebook
Pinterest