Francisc Munteanu

Fiatalok voltunk és azt hittük, ha sokat tanulunk, megnyílik előttünk minden titkok ajtaja...

Az élet nem csupán abból áll, hogy az ember felkel, az asztalhoz ül és azután ismét visszafekszik az ágyba.

A gyalogos ember nem magaslik ki a szürke, ismeretlen tömegből, elmerül a névtelenség hullámaiban, a gyalogjárás szétzúzza az ember egyéniségét.

Ha az ember felülről nézi a dolgokat, mindnyájan gyerekek vagyunk a történelem sodrában. Egészen apró gyerekek, pólyásbabák, vagy talán csak papírdarabok, melyeket kedvére sodor a szél.

Alapjában véve (...) az egyszerű emberek durva gondolkodása kétségtelenül őszintébb.

Különösek az ilyen emberek, furcsán gondolkoznak. Tudni sem akarják, ki az, akivel beszélnek, vagy mit gondol az. (...) Számukra minden asztal asztal, akár diófafurníros, akár gyalulatlan fenyő. Mit számít az, hogy négyszögű-e vagy kerek; fontos, hogy lapja legyen meg négy lába. Alighanem rám is így néz, a nevem nem is érdekli. Látja, nő vagyok, van csípőm, mellem, lábam és ez éppen elég neki: egy nő a sok közül.

Semmit sem adhatunk hozzá a történelemhez, de el sem vehetünk belőle.

Érdekes alak volt ez a Buddha. Nem állította, hogy van isten, de nem is tagadta. Azt mondta: rövidlátásra vall mind az állítás, mind a tagadás. (...) Mert ha nincs isten (...), akkor nem is lehet befolyása az emberek létére és boldogságára. Ha pedig van, akkor ő sem vonhatja ki magát az élet végtelen körforgásának törvénye alól.

Nem hiszek én még tulajdon édesanyámnak sem, amíg nem győződöm meg szavai igazságáról. Én vagyok a Hitetlen Tamás.

Szabad ember az, akinek nem kell hazudnia, aki tiszta szívéből szerethet és gyűlölhet, akinek nem kell értelmetlen frázisokat pufogtatnia, aki nem ígér olyasmit, amit nem tud teljesíteni, aki mindenkinek megmondja azt, ami a szívén fekszik.

Az éhes embernek nem kell magyarázni, hogy finom a malacpörkölt, elhiszi úgy is.

A hősiesség (...), ha ostobasággal párosul, nem hősiesség.

Mert ha az ember vesztét érzi, szeretne minél többet hátrahagyni önmagából. Egyikünknek sem esik jól nyom nélkül eltávozni ebből a világból. Rettenetes meghalni úgy, hogy az ember tudja: semmi nem marad utána.