Idézetek az egyéniségről
Semmi sem olyan értékes, mint ami te vagy másokban, és a többiek tebenned.
Miből építkezik az ember, amikor úgy érzi, romokban hever körülötte a világ? Az általa belátható környék, a végiggondolható gondolatok, a megélhető érzelmek. Arra gondol, hogy talán mégis akar tőle valamit az élet, ha eddig meghagyta. S elkezdi magát újraépíteni. Megkeresi az első téglákat, leveri róluk a régi, töredezett habarcsot, óvó kézzel végigsimítja valamennyit. Új kötőanyagot kever. Előtte gondosan alapot ás, mélyebbet az előzőnél, mindent többször is megmér. Ezúttal nem olyan felszínes, mint először volt, most már tudja, hogy sokszor századmillimétereken múlhat a siker.
Ne engedjük, hogy a tömeg hatására olyasmit tegyünk, amit higgadtabb pillanatunkban nem követnénk el!
Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valamit csak azért csinálunk, mert mások is csinálják, vagy valóban a saját céljainkat szolgálja?
Sohase nyertem, de amit magam megküzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darabka kék eget tartani. Megmaradtam embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak. Megmaradt szívem szeretete, gyűlöletem; és minden felett megmaradtam folyton-keresőnek, "terepfelverőnek", lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek.
Ha le kell mondanom önmagamról ahhoz, hogy a másikkal éljek, akkor nem működik a viszony.
Vagyok, ami vagyok, maga a zárt és végtelen, a tele és az üres, a kezdet és a vég - a Teljesség.
Emlékszem mindenre, amit tanítottál, nem felejtettem el az alapelveket, amelyre az életet fel lehet építeni. Alkalmazott egzisztencializmus. Azt mondom magamnak, hogy egyetlen más felnőtt emberért sem vagyok felelős, és nem azért jöttem a világra, hogy megfeleljek.
Az óvatosság a középszerűséghez vezető út. Sok ember azt hiszi, hogy a sodrodó, szenvedélytelen középszerűség a legtöbb, amit elérhet.
Mindent elveszíthetünk, mindentől megfoszthatnak az életben, de az, ami belül van, az a miénk marad örökké.
Nemcsak hogy nincs semmi baj azzal, ha valaki önmagát adja, de ez a legfontosabb dolog a világon.
Bárki vagy és bárhonnan is származol, kinyilváníthatod, hogy igenis híres vagy, ha megvan a magadhoz illő stílusod, valamint a művészetről és a világról alkotott véleményed.
Nem kell celebnek lenned ahhoz, hogy híres légy, nem kell gazdagnak lenned, nem kell, hogy folyton a nyakadba lihegjenek a paparazzók. A barátaimmal egyszerűen csak híresnek kiáltottuk ki magunkat: alkottunk valamit, és közöltük, ez a jövő.
Csak miután lerántod arcomról a maszkot látod meg az énemet de honnan tudhatod hogy az álarc alatt nem egy másik álarc van a végtelenségig.
Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! (...) Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.
Facebook
Pinterest