Idézetek az egyéniségről
Soha ne légy olcsó szlogen, mert költészet vagy!
Egyetlen jó mondásunk sem teljesen a mi találmányunk; semmi más nem a sajátunk belőle, mint a temperamentumunkból, jellemünkből, környezetünkből, tanulmányainkból és asszociációinkból fakadó jelentéktelen változtatások. Ez a kis különbség választja el egyik ember beszédmodorát a másikétól, ez adja meg egyéni stílusunk bélyegét, és teszi időlegesen sajátunkká.
Senki nem folytathatja a félbehagyott vagy félbemaradt életét másban. Szerethet másokat nagyon - hozhat óriási áldozatokat - figyelheti, segítheti a másikat örömmel-aggódással, de nem költözhet bele - nem keverheti össze homogén vegyületté a két különböző lelket. Tisztelni kell a különvalóságot.
Hiába vágatja le valaki a haját, vagy hízik meg. Vannak dolgok, amiket nem tud elrejteni. Például az ajkait vagy a mozgását. Meg ahogy beszél.
Járd mindig a saját utadat, és légy büszke rá!
Amit átéltem, azzal hosszan lehetne magyarázni azt, ami ma vagyok.
Az igazi művészt nem kötik gúzsba a meglévő szabályok, ő nem vesz át egy megmerevedett sémát, hanem önmagából alakít ki egy új világot, s ennek felállítja sajátos törvényeit.
Látnunk kell, hogy a művészetben nem az iskola, nem a gyakorlat, nem a technika, nem az eltanulható módszer a fontos, hanem kizárólag az egyéniség. Egyedül ez képes arra, hogy újat, mást, az eddigiektől eltérőt alakítson.
Az igazi hős nem keresi a hízelgést, pusztán a jóért és az igazságért harcol, mert ilyen a természete.
Úgy vélem, Isten nem azért teremtett bennünket, nem azért adta nekünk az életet, hogy lemondjunk róla, és engedjük teljesen föloldódni egy másik életben, legyen bár az a legdrágább és legmagasztosabb. Éljük a magunk életét - nem önző módon, és nem úgy, hogy másokat csak ahhoz való eszköznek tekintünk, de nem is önzetlenül, hanem önállóan és saját meggondolásunkból eredően, a mások és magunk iránti kötelességeink okos egyeztetésével.
Bolondos vagyok. Nem tagadom. Szeretek záporban ugrálni, szeretem csavarni a hajamból az esővizet. Mint a vademberek. Legalább nagy ritkán kiugrani a civilizációból.
Borzalmas, hogy amint az ember férjhez megy, azonnal el is veszíti saját identitását. Hirtelen egyszer csak valakinek a felesége vagy, szóval a másik fele, és az egész egy kicsit olyan, mintha elveszítetted volna önmagadat.
Nincs szükségem egy olyan barátra, aki változik, amikor én változom, és aki bólint, amikor én bólintok; az árnyékom azt sokkal jobban csinálja.
Még emlékeztek rá, hogy milyen szép volt. A mosolyát még nem felejtették el. A hangja valahol még ott rezgett a levegőben, és szavainak zengésére is emlékeztek még. Még követni lehetett a lába nyomát, és a tárgyakon ott volt még az érintése. A szekrényben még ott sorakoztak a ruhák, amelyeket ő viselt, és a ruhákból még az ő illata áradt.
Nem vagyok gyerek, akinek mindenféleképpen győznie kell. (...) Ne hagyd, hogy úgy győzzek, hogy nem érdemlem meg, és nem érzem azt az örömet, hogy én vagyok a jobb.
Facebook
Pinterest