Idézetek az egyéniségről
Szemedet, szád, orrod a szülődtől örökölted, de van valami, amit nem örököltél senkitől - ezt a valamit, ezt a mindent, amit így mondok: Én.
Mert ha le is dobnám, le is mosnám, akkor se venné észre senki, hogy mennyire csodálatos személyiség vagyok. Amit pedig mások nem vesznek észre, az minden bizonnyal nem is csodálatos?
Az udvariasság alapja: önismeret. Elsősorban magát becsüli az ember: nem attól függ a viselkedésem, hogy mások mit érdemelnek, hanem attól, hogy mi az én normám.
Egy magban nemcsak a múlt, hanem a jövendő is potenciálisan "benne van": mindenbe és mindenkibe "bele van írva" nemcsak az, hogy mi volt valaha, hanem az is mivé kell - vagy kellene! - lennie. Nemcsak testedbe, hanem egész lényedbe bele van írva a sorsod - hogy megvalósítod-e vagy sem, rajtad múlik.
A személyiség csak egy maszk, az egyéniség a magad igazsága. A személyiséget kívülről kényszerítik rád; egy perszó-na, egy álarc. Az egyéniség a saját valóságod - amilyennek Isten teremtett.
Én úgy képzelem el az új férfit, mint egy lázadót, aki eredeti önmagát, az eredeti arcát keresi. Olyan férfi ő, aki kész eldobni az összes maszkját, színlelését, képmutatását, aki kész megmutatni a világnak, ki is ő valójában. Szeretnek, vagy megvetnek, tisztelnek, becsülnek vagy gyaláznak, megkoronáznak vagy keresztre feszítenek, nem számít, mert önmagaddá válni a lét legnagyobb áldása. Még ha keresztre is feszítenek, kiteljesedetten és hatalmas elégedettséggel függsz a kereszten.
Kicsit mindig megváltozhatunk, anélkül, hogy elveszítenénk önmagunkat.
Amikor a nő megpróbálja megváltoztatni a férfit, annak éppen az a szeretetteli bizalom és elfogadás hiányzik, amelyre szüksége lenne ahhoz, hogy magától megváltozzon.
Ha nem a világnak játszol, ha megéled magad, akkor a világ felfigyel rád. Mert az ember mindig felfigyel arra, ami igaz: a médiának és a reklámoknak köszönhetően manapság már annyi a talmi, hogy mindig feltűnik a valódi.
Az apró termet, a nőies finomság és a tökösség minden ellenkező híresztelés ellenére sem zárják ki egymást.
Vannak dolgok, amiket bánsz, hogy megtettél. Ugyanakkor ha változtatnál rajtuk, nem az lennél, aki vagy.
Hogy milyennek látom önmagamat? Nem vagyok se szép, se csúnya, se okos, se buta, csupán vérbeli színésznő vagyok, aki ilyenné és olyanná is formálható, alakítható a színpadon.
A színész rendkívül összetett ember. Sokféle én-gén rejtőzik benne, és szangvinikusabban, nagyobb lázzal, nagyobb hőfokon ég és él, mint a többi ember, hiszen foglalkozása folyton égést, folyton gondolkozást, földúsított érzelmi világot kíván tőle. Következésképpen kevésbé fegyelmezhető, rendszerezhető, kevésbé kollektivizálható. Akkor értékes, ha minél egyedibb, minél több "én" van benne.
Minden ember önmagát meghatározó, önmagát kialakító lény, aki saját karakterét, szellemi arculatát, egyszóval sorsát maga teremti meg.
Már megtanulok én is síkraszállni, S nem hajigálni kő helyett kenyeret, S lenni kőszírt, mely int és fenyeget, Kőszikla, mit meg nem ingat semmi. Kőszikla, min a csákány eltörik. Ó, de belül fáj keménynek lenni!
Facebook
Pinterest