Idézetek az egyéniségről
Minden ember más. És mindenkinek tennie kell azért, hogy az is maradjon.
Az ember olyan sok vitás helyzettel találkozik az életben, és szereti az egyértelmű megoldásokat. Sokkal könnyebb, ha valakit szépen be lehet sorolni egy kategóriába, szent vagy szörnyeteg, ördög vagy angyal. De ez szinte sohasem működik. Legtöbbször nincsen fekete vagy fehér, csak a szürke különböző árnyalatai.
Biztos csupán a múltad, az, ami megesett ténylegesen veled, mert emlékezni is csupán erre lehet. Más emlékeivel nem töltheted ki se múltad, se jelened. Hogy ki vagy, kivé lettél, egy dolog szabja meg, bárhova is vetődj el: a gyökered.
Jobb, ha a saját sorsodat éled tökéletlenül, mintha másvalaki életét próbálnád hibátlanul lemásolni.
Szeretem az öreg embereket. Csodálatos dolgokat tudnak művelni, mert nincs vesztenivalójuk. Az egyedüli lények, akik képesek arra, hogy önmaguk legyenek.
A valódi dolgok nem változnak. Még mindig a legjobb őszintének és igaznak lenni, hogy így kihozhassuk a legjobbat mindabból, amink van, hogy egyszerű dolgoknak örüljünk, és bátran viseljük, ha a dolgok rosszra fordulnak.
Ha követjük a csordát, az egész fű odalesz. Olyasmivel kell foglalkozni, amivel senki más nem foglalkozik. Hiába vagyunk jó időben jó helyen, vagy hiába rendelkezünk olyan berendezésekkel, amilyenekkel senki más, az egyetlen igaz út az, ha merészebb a szellemünk.
Képességeink ajándékok. Útjelzők - mutatják a mi egyedi és megismételhetetlen életutunk iránylehetőségeit. Tenni csak azzal tudunk, amink van. Hiányzó képesség nincs. Mindannyian mindent megkaptunk ahhoz, hogy maradéktalanul boldogok lehessünk.
Manapság csak az nem szabadgondolkozó, aki egyáltalán nem gondolkozik!
Nem a javak - legyenek akár anyagiak vagy szellemiek - halmazának nagysága révén vagyunk gazdagok vagy szegények, hanem azáltal, hogy létünk legbensőbb zónájában rejlő önmagunkat adjuk-e vagy sem.
A humanizmus egyetlen belső ellentmondása ez: szeretni a másikat, mintha másik énem lenne, ugyanakkor szigorúan ragaszkodni ahhoz, hogy különbözöm, hogy nem hasonlítok hozzá, akit pedig csodálok, tisztelek és szeretek.
Ha az ego ural téged, akkor a gyűlölet könnyen megy, a szerelem viszont az egyik legnehezebb dolog lesz számodra a világon. Légy éber és figyelmes: a gyűlölet az ego árnyéka, a szerelemhez pedig nagy bátorságra van szükség. Ahhoz, hogy szeretni tudj, fel kell áldoznod az egódat, ehhez pedig nagy bátorság szükséges. Csak az képes a szeretetre, aki nem fél attól, hogy senkivé válik. Ha kész vagy semmivé válni, ha kész vagy teljesen üressé válni, csak akkor leszel képes befogadni a szeretet ajándékát, mely egy másik világból érkezik.
Ha valakit idealizálsz, akkor már nem a személyt szereted többé, hanem csak a róla kialakított képedet. Látod, hogyan tesz vagy mond valamit, vagy hogyan viselkedik, s címkét ragasztasz rá: ez a nő buta, az a férfi unalmas vagy kegyetlen, az a nő azonban édes és így tovább. Most aztán van egy szűrő, egy réteg háj közted és a között a személy között, mert ha legközelebb találkozol vele, már a saját elképzeléseid szerint fogod megtapasztalni őt, még akkor is, ha közben megváltozott. Figyeld csak meg, hogy majdnem mindenkit beskatulyázol, akit csak ismersz.
Tudod, hogy benned is van valami egyedülálló, akkor is, ha más nem tud róla. Elég, ha csak kitűzöd magad elé a célt, hogy jobbá válj!
A lélek olyan, mint egy tiszta lap, melyet a világ ír tele, vagy inkább mint egy üres kancsó, melyet a világ tölt meg színes boraival. S ha nincs két egyforma lélek, vagyis ha minden embernek külön egyénisége van, az egyrészt azon alapul, hogy nincs kettő, aki ugyanazt a világot látná, másrészt, hogy nincs kettő, aki ugyanúgy látná a világot. (...) Mindenikünk lelkében a világ tükröződik vissza, de mindenikünkben másként tükröződik. S a lélek maga, az egyéniség nem egyéb, mint a világnak egy sajátságosan színezett tükörképe.
Facebook
Pinterest