Idézetek az álmodozásról
És így lesz ez, tudom, hogy így lesz! Ember vagyok: nem változom. Epedni mindig: sorsom ím ez, S tünődni elszállt álmokon.
Most egy álomképbe vagy szerelmes, és ez a világ legveszélyesebb dolga.
Mindig csodákra vártam, mint apró gyermek, hogy egyszer igaz legyen, amit mesélnek nekem, hogy lássam az angyalokat és a tündéreket, hogy kicsiny mackócskám életre keljen és dörmögve táncoljon, s hozzám dörgölőddzék, ha mindenki elhagy is. Mindig csodákra vártam! És most is, minden este úgy fekszem le, mint aki reggel talán egy más életben, más emberek közt ébred, és csak ámuldozik majd, hogy mily keserves, mily nyomasztó volt az álma.
Aki kincset keres, nem a fellegekben, hanem a földben ás.
A gyermekkori álmok nem múlnak el egykönnyen, és a józan ész semmit sem nyom a latban.
Az egyik embernek nagy álmai vannak, a másiknak kicsik. Bármilyen is a tiéd, a lényeg az, hogy soha ne szűnj meg álmodni.
Madarak hangját hallom a falból. Galambok bőgő jajgatását, a seregélyek dallamos csiripelését. Felnézek és nagy levegőt veszek. Mostanában annyival tisztább a levegő, még itt is. Vajon milyen szaga volt a világnak új korában, évszázadokkal az első gyárkémények feltűnése előtt? Csalódott vagyok, de el is bűvöl, hogy sosem tudjuk meg biztosan; hogy hiába a történészek, a tudósok, a költők minden erőfeszítése, vannak dolgok, amiket egyszerűen sosem tudhatunk meg. Milyen volt a világ legelső dala? Milyen érzés meglátni a legelső fényképet? Ki csókolta az első csókot, és vajon jó volt-e?
Zseléfixszel főzött lekvárnapok. Kétéltű árnyak a kávézacc jóslatában. hieroglifák a fény falán. lógok az álmok köldökzsinórján.
Az álmodozás felvidít, mert tudjuk, hogy többre vagyunk képesek, mint amennyit megteszünk. Az álmodozás kockázatmentes. Csak az a veszélyes, ha valóra akarjuk váltani az álmainkat.
Amikor a házasságról álmodozott, mindig egy kis vidéki házat képzelt el, és egy olyan férfit, aki más, mint az apja, és éppen csak annyit keres, hogy el tudja tartani a családját, aki már attól is boldog, ha vele lehet, a kandallóban pedig ég a tűz, és együtt gyönyörködnek a hófödte hegyekben.
A boldogtalan szerelem mindig sejt valamilyen megoldást, még ha csak álombeli megoldást is.
Egy idő után az embereknek fel kell adniuk az álmaikat. A becsvágyó balett-táncosoknak idővel el kell fogadniuk, hogy a testalkatuk nem alkalmas balettre. Még csak nem is sajnálja őket senki. Találjanak maguknak egy másik munkát! (...) Ilyen az élet.
A legveszélyesebbek életünkben azok a vágyálmok, amik teljesülnek.
A jövőt csak úgy lehet megteremteni, ha előbb álmodunk róla.
Nem viszem túlzásba az álmodozást, ha kapok valamit a sorstól, őszintén örülök, de megvéd a csalódásoktól, hogy nincs rajtam rózsaszín szemüveg.