Idézetek az álmodozásról
Amikor az ember álmodik, akkor nem azt méricskéli, hogy megvalósítható-e az álom, hanem azt, hogy milyen szép.
Szállnék most újra! Magasra, előre életem nyarából, mint a madár, még egyszer, vissza, csak egy kis időre, ahol gyerekkorom tavasza vár. Ó, adjatok csak egy órára szárnyat és álmomban utat mutassatok, hogy abba a koromba visszaszálljak, szálljak, szálljak, s le is szállhassak ott.
Az álmok ajtaján kell a kulcs, hogy ki és bejárj, Ha úgy érzed, elveszett, ne félj, biztos, hogy megleled.
Ha vannak szép álmaid, azért már érdemes élni.
Ördög csapdája a csalfa ábránd.
Egy álmot évekig kovácsolhatsz, hogy aztán egy pillanat alatt szilánkokra törjön.
Szerintem ha valaki elengedte az álmait, vagy nem álmodik, gyakorlatilag már meghalt, csak még nem temették el... álmok nélkül felesleges élni.
Ébredj csak, én még álmodom, mondd, kit zavar, ha saját magam átdobom. Ébredj csak, én még álmodom, hiszen az életem az álmaimra áldozom.
Mindig van valaki vagy valami, ami félbeszakítja az álmaidat.
Kövesd az álmaidat, csak ügyelj arra, hogy közben jól is érezd magad.
Nagyon jó vagyok az álmodozásban. Kérdezd csak meg bármelyik tanáromat.
Nincs köztünk egy se, aki ne álmodozna róla, hogy megváltoztatja az életét. Én pedig nem álltam meg az álmodozásnál.
Ha elfelejtünk álmodni, azt is elfelejtjük, milyen az élet.
Az óceán felől jövő lágy széláramlatok és a bódítóan melegítő nap az álom és az ébrenlét határán néha irreális gondolatokat szül.
Elegendő futólag megpillantani egy mosolyt valakinek a lilafátylas fehér selyemkalapja alatt, hogy lelkünk bevonuljon az álmok palotájába.