Idézetek az álmodozásról
Ha egyszerre csak, mint egy ábrát,
letörölné a fekete táblát
az Alkotó
művészkeze
s valami újat kezdene,
(...)
békegalambot festene
a táblára, de úgy, hogy többé
ne legyen kéz, mely letörölné...
s békesség lenne mindörökké!
Kisemberként a szívével látott,
Hamar megbocsátott, senkinek sem ártott,
Ébren álmodott, mindig tervezett,
Folyton változott, sokszor elveszett,
A sok buta szabályt nem értette,
Azt kívánta, bárcsak felnőtt lehetne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.
Sokáig azt gondoltam, hogy a két világ, amiről álmodunk, és ami valóban létezik, soha nem válik eggyé, és hosszú ideig úgy éreztem, lehetetlen az életben tartós örömöket találni, vagy azt kívánni, hogy a boldogság állandó és tökéletes legyen. De aznap... megértettem, hogy az akarat képes megváltoztatni a szokást, áthidalni a szakadékokat és valóra váltani az elfáradt álmokat.
Megvan az az idétlen szokásom, hogy nem kapcsolom ki a telefont, amikor megpróbálok aludni, úgy vagyok vele, soha nem lehet tudni, ki telefonál, mondjuk Brad Pitt, Orlando Bloom, vagy egy jóképű tűzoltó.
Amit kívánunk, arról gyakran elábrándozunk, ami azt jelenti, hogy végül gyakran magunk is igaznak hisszük.
Jobb, ha a fantáziáit a fejében őrizgeti, mert ha kiszöknek onnan, könnyen porrá zúzhatja őket az elutasítás.
Ragaszkodunk a tündérmeséinkhez, amíg csak túlságosan nagy nem lesz az ár, amelyet meg kell ezért fizetnünk.
Törékeny kép; tudod, megszoktam rég,
szavaim festik a sorsom színét.
Törékeny kép, amit rajzol egy szó,
néha túl rossz, néha túlontúl jó.
Ha azt mondják, az álmaid túl nagyok, hogy valóra váljanak, mondd nekik, hogy te előre szóltál: épp ettől álmok.
Elérhetetlenek az álmaid, vagy csak rossz álmokat kergetsz?
Mind hagyták magukat elsodorni, alig álltak ellen az élet önkényének. Egyesek tanárnak készültek, mások közgazdásznak vagy jogásznak, a többiek régészetet, kórházi menedzsmentet, nyelvészetet vagy még különösebb dolgokat tanultak. Kész őrület: tinédzserként ezeknek az embereknek álmaik és terveik voltak, évekig meséltek arról, hogy mit akarnak később csinálni. És amikor betöltötték a tizenkilencet vagy a húszat, hirtelen valami egészen mást csináltak, és csak a biztos jövő érdekelte őket. Mintha az ezt megelőző évek nem is lettek volna, mintha sosem álmodtak volna.
Mindenki a sarat tapossa, csak van, aki közben a csillagokra néz.
Az álmokban az a szép, hogy mi írjuk a forgatókönyvet.
A valóság várhat, mikor egymás álmait szövögetjük.
Facebook
Pinterest