Ernst Hans Gombrich
Ha nem kaptuk meg azt, amire vágytunk, két dolgot tehetünk: megkísérelni, hogy mégiscsak megkapjuk, vagy többé nem vágyni rá. Ha a kettő közül valamelyik sikerül, eloszlik a szomorúság.
Önmagunknál kell elkezdenünk, ha meg akarunk menekülni a szenvedéstől.
Sokszor megesik, éppen az egymáshoz oly közeli rokonok nem állhatják egymást.
A "körülbelül" nevek és pontos évszámok nélkül nem történelem.
Minél többet tudunk meg mindarról, ami a nagyvilágban történt és történik, annál érthetőbbé válik számunkra mindaz, ami a közelünkben játszódik le.
Hazánkat persze, bárhová sodorjon is a sors, soha nem fogjuk elfelejteni, és nem is szabad elfelejtenünk, mert minden, ami ott történik, és ami megtörtént, végtelenül nagy jelentőségű az életünkben. De tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a Föld valamennyi lakójára is érvényes, arra a sok-sok emberre, akiről semmit nem tudunk, és soha nem is fogunk tudni.
Mindig önmagad vagy, s maradsz mindenkor, Úgy én is tiéd vagyok, s maradok mindenkor.