Vers
Oly sok kedveset kaptam tőled: majdnem mindent. Oly keveset adhattam neked: majdnem mindenem.
Megláttalak, s újra tudtam, csoda vagy minden rezdülésben, amely felizzik, ha szívemre talál.
Bezártalak magamba, s most nem menekülhetek, szöknék már, de nem lehet, fogva tart a képzelet.
Első álmom rólad volt, első álmom elrepült, Még az esti szél nyögött, még az égen csillag ült.
Szörnyű rágondolni: ha nem találkoztunk volna, milyen zavartalan és szabályos lenne az életem.
Szeretve, szerettetve:
így vagy életem kedve.
Nyugalmam jóban rosszban
nyugodjék te karodban.
Kalitkád ékes csoda:
Másé nem leszel soha.
Nem csókol meg soha más:
Való leszek s látomás.
Rózsaszínnel játszadoznak Két virító arcaid, Rózsamézzel harmatoznak Csókra termett ajkaid.
Szememben nyílsz azóta szobámba hoz a reggel távoli esték partján lecsuksz a két szemeddel.
A Szépség lányai közt nincs gyönyörűbb ma nekem; hangod úgy elbüvöl, mint szerenád a vizen.
Hogyha már nem szeretsz, Az isten áldjon meg, De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg!
Ne kérdezd elmegyek-e Ne kérdezd jövök-e vissza még Lélegezzél engem egyszerűen ki és be.
Leváltván bőrömet csak a pillantásom marad, min át fejembe láthatsz: Enyémnek tudd magad!
Facebook
Pinterest