Vers
Szülőföldem szép határa! Meglátlak-e valahára? Ahol állok, ahol megyek, Mindenkor csak feléd nézek.
A próza morgó malom kelepe. A vers a szívnek hárfa-éneke. A próza mállik, szertehull ha régi. A vers örök, mint minden ami égi!
Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál, adj még százszor, utána ezret adj és százat s újra csak ezret, újra százat.
Ahova estél, ott maradsz. A mindenségből ezt az egyet, ezt az egyetlen egy helyet, de ezt azután megszerezted.
Miért lobogjon örökké életünk lángja? Nem érti, ki a földön áll, bilincsbe zárva. A sorsot kísértik - mondja -, de ugyan mivégre? Miért hajtja az embert nyughatatlan vére? Várjuk talán merengve, míg leszáll az alkonyat? Nem nyerünk egyebet, csak elveszett álmokat.
Jó reggelt, Uram, aki vagy a Hajnal, Az ébredő nap első mosolya, A bárányfelhők játszi röppenése S a tündérálmok végtelen sora.
Egyszer mindenki tetőpontra ér.
Ha tetszik, ha nem, felnőttként, beérve,
megfontoltan s már döntő szavú tagként
odaül a bölcs felnőttek körébe.
S nem teheti meg, hogy elmenekül,
hallgatva könnyelmű csábításra,
mert fogni kell a kormánykereket
a végsőkig, a széles tengert járva.
Akinek szárnya van, boldog, mert elszállhat, de ki gyökeret vert, nem kívánhat szárnyat.
Aludj el itt a vállamon, S hogy álmodsz, legyen álmod... A pillantásodból tudom Puha odaadásod. Aludj, aludj, s álmodd, hogy élsz, És szerelem, amit remélsz.
Borús és deprimált apádnak
egyetlen árva csillaga,
ne akarjad, hogy énekeljek,
aludj el szépen, kisbaba.
Alszik a ciciben a tej,
a farpofán a friss kaka -
most nem pelenkáz át apu,
aludj el szépen, kisbaba.
Tente, tente, kisbaba, Hattyúk énekelnek ma, Szél fújja a felhőt, Varjú fal lóbelsőt. Tégy úgy, mintha aludnál, Mégis éber maradjál. Tente, tente, kisbaba.
Parányai vagyunk a mindenségnek. A csillagban felrobban a halál, az emberből csak kisétál az élet, mintha rádermedne az, ami fáj.
Ó, föld, szülőanyám! A múltban és minden időben ételem, ruhám, otthonom te vagy. Hogy szolgálhatnám meg jóságodat?
A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön arról, mi odaát evidencia.