Vers
Beteg vagyok, az élet megtört, Anyám. Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán? Már nincs vágyam, Beteg vagyok, az élet megtört.
Adj, adj és még adj! Gátlás nélkül, mohón, (...), adj, ahogy napozol: nem tudva, mért vagy, ki vagy, kié s hol vagy! Ma add, mit kaptál. Hamis pénz a "holnap".
Hit, remény és szeretettel
Mindig visszaél az ember.
Hiába mond Miatyánkot
Mögé mormolja az átkot.
Nem tud bocsánatot kérni
Nem tud bűntelenül élni.
Él fekete mágiával:
A fordított Miatyánkkal!
Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom. Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed.
Uram, ha adsz még szeretőt csak repedt szívem beszegőt Szememnek kedves földlakót álmomban álmát álmodót
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, Csak magyar földön és csak magyarul; Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni, Jobb is, ha szárnyam már most porba hull; De ezt a lelket itt hagyom örökbe, S ez ott vijjog majd Kárpát havasán És belesírom minden ősi rögbe: El innen, rablók - ez az én hazám!
Fenyőfánk díszeit
angyalkák rezgetik
illatok lelke leng
tekintet elmereng
hajtsd fejed ölembe
béke lel szívedre
karácsony álma száll
otthonra találtál.
Testvéreim, itt mind vak, aki balgán Tűnő örömben üdvöket kutat, Ki istent vár a múló gyönyör arcán: Mind vak szegény, ki nem talál utat. És nem vak az és ő meg fogja látni Istent magát mind, kinek lelke fény, Minden világi pompák csillogási Kialszanak, ha Isten fénye kél. Szeressetek: ezt mondja az Apostol S ennél különbet nem mond senkise. A betlehemi békés csillagokból Üzeni ezt ma a Szivek Szive!
Karácsony fényei, jöjjetek, szívünket békesség töltse meg: szeretnénk boldognak látszani, s lehetnénk egymásnak társai.
Kérded, miért hogy dédelgetlek? E gyöngédségre van okom; Halld hát miért, miért szeretlek: Olyan vagy, mint ifjúkorom.
Az a baj ugye, hogy az egyformák közé nem illesz, Fejed egy kicsit kiáll. Erről nem tehetsz. Hogy lenyessék, ahhoz már nincs bennük mersz.
Facebook
Pinterest