Caius Valerius Catullus
ókori római költ
Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál, adj még százszor, utána ezret adj és százat s újra csak ezret, újra százat.
Mit szeretőjének búg kéjjel az asszony, jó, ha a szélbe vagy a fürge patakba írod.
Ne várd, hogy újra kezdjük. Elpusztultál, nem vagy. Nem én, te ölted meg szerelmünket. Elhervadt, mint vadvirág, melyet az út szélére dobtak és letapostak.
Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem: így van ez, és a szívem élve keresztre feszít.
Facebook
Pinterest