Vers
Hogyha abból, ami elmúlt,
Megtérne egy pillanat,
Hogyha újra összejönnénk
Visszalopnánk a nyarat!
Nincs átjárás kint és bent közt.
Magaddal állsz mindig szemközt.
Úgy fürkész mindig a szemed,
mint aki tükröt keres,
szem azonban így nem láthat.
Ki maga nincs: másra sem találhat.
Már csak elalvás előtt gondolok rád
nem szeretlek már hát nem is gyűlöllek
pedig tudom gyűlölnöm kellene
ha tudnám gyűlölni akit szerettem.
Ha nem tudlak magammal megajándékozni
fogadd magadba sóvár nemlétemet.
Feledt kérdésként, választalan
Bukjam csöndbe omoltan:
Ha nem voltam, ne vágyjak lenni
S maradjak titok, hogyha voltam.
Egy suhanás se árulja el,
Mit lelkem úgyis titkolt:
Valaki elment élet nélkül,
Valaki elment, aki itt volt.
Mindent szeretek azzal akit szeretek
amit férfi és nő megtehet egymással
a kezdet kezdetének kezdete óta
azért a röpke üdvért amit stopperrel mérnek a csillagok.
A minden sem volt túl a nincsen
hirtelen hamvadt el bennem minden
pedig az árnyékom túlragyogtam
valaki láthatta boldog voltam.
Mért
hiszem azt, hogy jóság van
bennem? A jó nem szép, és
a szép nem jó. Vagy csak
ritkán. De mind a kettő
kivonulóban van a világból.
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak maradjunk
és a nők a nők - szabadok, kedvesek
s mind emberek, mert ez egyre kevesebb...
Facebook
Pinterest